Elegem volt már a veszekedésből és mire Tom hazaér a munkából, el akartam tűnni. Fénysebességgel pakoltam össze azt a pár cuccot, és a házamhoz mentem, ahol addig veszekedtem az egyik szakemberrel, amíg ki nem hozta a hálómból az irataimat és a pénztárcámat. Hamarabb kellett volna idejönnöm, de a sokk miatt nem igazán jutott ilyesmi az eszembe. Onnan egy szállodába vettem az irányt. Az egyik kolléganőm hívott, akit szintén Jessicának hívtak.

-Szia Jess! –vettem fel.

-Szia!

-Mi a helyzet? Munka? –kérdeztem.

-Igen! Találd ki hol! Na? Na? Álmaink városában, Párizsban! –ujjongott.

-Nem mondod! –mosolyodtam el. Végre valami jó is történik.

-Bizony! Úgyhogy pakolj, mert holnap utazunk!

-El sem hiszem! –vigyorogtam még szélesebben.

-Hidd csak el, mert holnap már az Eiffel-tornyot fogjuk megmászni, aztán irány a divatbemutató a divat fővárosában!

-Ez pazar! Ez kell most nekem! Egy utazás, mégha nem is a világ másik felére! Imádom Párizst! Kislány korom óta odavagyok érte!

-Egy teljes hónap elég lesz belőle?

-Mi az hogy… Egy hónap? –bizonytalanodtam el hirtelen, mert Tomra gondoltam. Igaz, hogy az utóbbi időben egyfolytában veszekedtünk, de nem tudom, hogy bírom majd ki nélküle addig.

-Baj van?

-Ja, nem! Nincs semmi! Minden a legnagyobb rendben! Holnap érted menjek? Vagy te jössz?

-Megyek én!

Megbeszéltük mikor és hova jöjjön, én pedig egyre izgatottabb lettem az utazás miatt. Egy kis kikapcsolódás jót fog tenni, mégha dolgozni is megyek oda. Imádni fogom.

-A szálloda előtt találkozunk, oké?

-Tökéletes, akkor holnap!

-Igen, szia! –tettem le.

Elég vegyes érzéseim voltak ezzel az utazással kapcsolatban. Felhívtam Billt, muszáj volt egy igazi baráttal beszélnem. Sajnáltam, hogy Tommal tönkre tettük a legjobb baráti viszonyt. Miután Billel is beszéltem, elmentem vásárolni néhány ruhát és a bankban átutaltam Tom számlájára is egy bizonyos összeget, amiért annyi mindent vett nekem. Nem szeretek tartozni, és bár tudom, hogy nem várja el, hogy visszaadjam, de jobb szeretek senkinek sem tartozni.

Visszaérve a szállodába ellenőriztem még a cuccaimat, hogy minden megvan-e, azután vettem egy forró fürdőt. A gondolataim persze végig Tom körül jártak. Sírni tudtam volna, ha eszembe jutott, hogy beszélt velem az elmúlt napokban.  De akkor is, ha csak arra gondoltam, én is vele…

Nem kellett volna azon az estén megtörténnie és akkor most nem lenne ez. Nem kellett volna gyengének lennem. Nem szabadott volna minden porcikámnak akarnia…