Tom negyed ra mlva ment el otthonrl, de utna mg rkig hevesen dobogott a szvem s zsibbadt az ajkam. Azt terveztem, hogyha majd visszajn, ki sem mozdulok a szobmbl. m ezt nem jtszhatom sokig, knytelen leszek gy tenni, mintha mi sem trtnt volna.
Ks este volt mr, amikor Tom hazart, n mr az gyamban fekdtem, de aludni mg nem tudtam. Aggdtam, hogy mi tarthat eddig. Pr perc mlva bejtt s lefekdt mellm, htulrl tlelve.
-Eltvedtl… -kezdtem mocorogni izgatottan.
-n nem hinnm! .bjt a nyakamhoz.
-n igen!
-Mi baj? –krdezte halkan.
-Hol voltl eddig? ...Aggdtam… -tettem hozz halkan.
-Aggdtl? –simtott vgig a karomon.
-Kpzeld, igen!- hzdtam el, de is jtt velem.
-Nem kellett volna!
-Hol voltl? –tettem fel ismt a krdst, melyre lelkem mlyn mr tudtam a vlaszt.
-Egy nvel! Azt hiszem, a tbbit mr nem kell rszleteznem!
-Nem szksges! –shajtottam nagyot s kiszlltam az gybl.
-Hov msz? –lt fel.
-Mirt rdekel, magngy! –csaptam be az ajtmat magam utn s kimentem a konyhba lehteni magam egy kis hideg vzzel.
-Istenkm… -borultam a konyhaasztalra csaldottan.
-Baj van? –jtt ki hozzm Bill fradtan- Mi volt ez az ajtcsaps?
-Oh… szia! –kaptam fel a fejem- Semmi! –erltettem magamra egy mosolyt- Bocs, hogy felbresztettelek…
-Bartok vagyunk, emlkszel? Mondd el mi bnt!
-Tom hazart! s mellm fekdt be! Mondtam neki, hogy eltvedt, meg erre, hogy nem hiszi! Krdeztem hol volt ilyen sokig, mert aggdtam! Kignyolt s kzlte, hogy nvel volt!
-rtem! –gondolkodott el- Fltkeny vagy?
-Nem tudom, kicsit! …Nagyon! –lttam be.
-Taln ez volt vele a clja! Lehet, hogy nem is volt semmifle n!
-Biztos volt! Lennie kellett!
-Mirt? Mert te akarod, hogy legyen?
-Nem! –vgtam r-… Igen! Mert gy egyszerbb lenne elfelejtenem! Egyfolytban megbntjuk egymst, ennek mi rtelme? Megvrom, amg ksz lesz a hz s megyek vissza!
-Nem fogja hagyni!
-Dehogynem! Mindketten megknnyebblnk utna, hidd el!
-Szerintem meg nem! Szeret tged! Amikor kiderlt ez az egsz, akkor is tged vdett! s azt mondta, nem bnta meg ami volt, csak azt, hogy a htam mgtt trtnt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
