Tom negyed óra múlva ment el otthonról, de utána még órákig hevesen dobogott a szívem és zsibbadt az ajkam. Azt terveztem, hogyha majd visszajön, ki sem mozdulok a szobámból. Ám ezt nem játszhatom sokáig, kénytelen leszek úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
Késő este volt már, amikor Tom hazaért, én már az ágyamban feküdtem, de aludni még nem tudtam. Aggódtam, hogy mi tarthat eddig. Pár perc múlva bejött és lefeküdt mellém, hátulról átölelve.
-Eltévedtél… -kezdtem mocorogni izgatottan.
-Én nem hinném! .bújt a nyakamhoz.
-Én igen!
-Mi baj? –kérdezte halkan.
-Hol voltál eddig? ...Aggódtam… -tettem hozzá halkan.
-Aggódtál? –simított végig a karomon.
-Képzeld, igen!- húzódtam el, de ő is jött velem.
-Nem kellett volna!
-Hol voltál? –tettem fel ismét a kérdést, melyre lelkem mélyén már tudtam a választ.
-Egy nővel! Azt hiszem, a többit már nem kell részleteznem!
-Nem szükséges! –sóhajtottam nagyot és kiszálltam az ágyból.
-Hová mész? –ült fel.
-Miért érdekel, magánügy! –csaptam be az ajtómat magam után és kimentem a konyhába lehűteni magam egy kis hideg vízzel.
-Istenkém… -borultam a konyhaasztalra csalódottan.
-Baj van? –jött ki hozzám Bill fáradtan- Mi volt ez az ajtócsapás?
-Oh… szia! –kaptam fel a fejem- Semmi! –erőltettem magamra egy mosolyt- Bocs, hogy felébresztettelek…
-Barátok vagyunk, emlékszel? Mondd el mi bánt!
-Tom hazaért! És mellém feküdt be! Mondtam neki, hogy eltévedt, ő meg erre, hogy nem hiszi! Kérdeztem hol volt ilyen sokáig, mert aggódtam! Kigúnyolt és közölte, hogy nővel volt!
-Értem! –gondolkodott el- Féltékeny vagy?
-Nem tudom, kicsit! …Nagyon! –láttam be.
-Talán ez volt vele a célja! Lehet, hogy nem is volt semmiféle nő!
-Biztos volt! Lennie kellett!
-Miért? Mert te akarod, hogy legyen?
-Nem! –vágtam rá-… Igen! Mert úgy egyszerűbb lenne elfelejtenem! Egyfolytában megbántjuk egymást, ennek mi értelme? Megvárom, amíg kész lesz a ház és megyek vissza!
-Nem fogja hagyni!
-Dehogynem! Mindketten megkönnyebbülünk utána, hidd el!
-Szerintem meg nem! Szeret téged! Amikor kiderült ez az egész, akkor is téged védett! És azt mondta, nem bánta meg ami volt, csak azt, hogy a hátam mögött történt.
|