-Tom, tudom, hogy bent vagy! –kopogtam az ajtaján már vagy 10 perce, mire végre méltóztatta nekem kinyitni.

-Baj van?

-Igen! –mentem be mellette- Irány dolgozni!

-Azt hiszem elfelejtettél valamit, nincs munkám!

-Már hogy ne lenne? –néztem rá értetlenkedve.

-Jessica!

-Tom?

-Ne csináld ezt! –mosolyodott el.

-Te ne csináld! Na öltözz! Alsógatyában nem mehetsz dolgozni! És egy zuhany sem ártana, attól majd felébredsz és észhez térsz!

-Nem megyek sehová! Nem szeretek már odamenni!

-És ide akkor miért szeretsz? Itt többet szeretkeztünk, mint az irodában, ide többet jártam, itt aludtam, itt ébredtem, itt csókoltuk egymást! Mégis, neked az irodával van bajod! Ha ennyire undorodsz, a szobádtól miért nem?

-Nem arról van szó, egyáltalán nem undorodom…

-A lényeg, hogy most azonnal bemész és…

-Ott nem birok a munkára koncentrálni, nem érted? Akárhányszor a kanapéra nézek, én… -kapta el a tekintetét zavartan.

-Cseréld le a kanapét, mázoltasd újra az irodát, tudom is én! De csapjon belém a villám, ha elhiszem neked, hogy csak emiatt nem mész be! Nem hagyom, hogy később megbánd, márpedig az lesz, ha nem mész vissza! Világos?

-Hjaj… -sóhajtott nagyot és én már tudtam, hogy nyertem- Világos!

-Helyes!- mosolyogtam rá elégedetten.

-Makacs vagy! Nem adod fel egykönnyen!

-Viccelsz? 10 percet dörömböltem az ajtódon! Nekem nincs akadály!

-Vettem észre!

-Na menj tusolni! Én megyek is! –indultam ki.

-Ne olyan sietősen! –rántott vissza és a falig hátráltam.

Megfogta az állam és megcsókolt, másik kezével pedig a derekamnál húzott közelebb. Megragadtam a pólóját a mellkasán, de nem tudtam eltaszítani. A kezem nem engedelmeskedett nekem.

-Mit… mit csinálsz? –kapkodtam levegő után.

-Kimutatom a hálámat… baba! –adott még pár puszit a számra.

-De…

-Ez a minimum!

-Khm… menj tusolni! –néztem fel a szemébe és láttam, nem igazán ette számított, de elengedett.