Visszamásztam az ágyba és beszippantottam a takaró illatát. Ige. Ez Tom illata. De kizárt, hogy a pólóm miatt. Pontosabban Tom pólója miatt, ami most ugye rajtam volt és lassan már kezdte átvenni az én illatomat. Akkor valószínűleg ő ment ki az előbb…

Letusoltam, utána átmentem Tom szobájába. A szoba tulajdonosa ott feküdt az ágyában és békésen aludt. Vagy csak úgy csinált…

-Tom! –szólongattam, de meg sem moccant.

Tudom, hogy 24 évesen több eszemnek kéne lennie, minthogy engedjek a csábításnak, de az a csupasz mellkas odabújásért kiáltott.

Próbáltam magam lebeszélni arról, hogy bemásszak mellé és amilyen szorosan csak tudok, odabújjak, de mind hiába.

Befeküdtem Tom mellé, de nem mertem odabújni, így csak tisztes távolságból néztem őt.

Pár perc múlva azt láttam, hogy a homlokát ráncolja, majd jobb kezét a hátamra tette és közelebb bújt. Lábaink összegabalyodva hevertek, én pedig teljesen Tom mellkasához simultam.

-Tom…?

-Nem izgat miért vagy itt! –szólalt meg rekedtes hangon.

-Én csak…

-Csak pihenj Jess! –simított végig a hátamon.

-Oké… -öleltem át széles vállát.

Elmondhatatlan érzés, hogy milyen jó volt odabújva pihenni órákig. Aztán Tom gyomra elkezdett korogni.

-Nem mész enni?

-Mindjárt…

Félálomban voltam már, amikor Tom mocorogni kezdett és kiszállt az ágyból. Mire visszajött, már aludtam megint és csak ebéd körül ébredtem fel.

-Azt hittem átalszod a napot! –mosolygott rám Tom, aki mellettem feküdt felkönyökölve az ágyon.

-Hány óra?

-Fél 12 múlt!

-Mióta vagy itt?

-Pár órája nézlek!

-Nem kellett volna ennyire őszintének lenned! –mosolyodtam el zavartan.

-Éhes vagy?

-Éhen halok!

-Behozzam, vagy kimész érte?

-Inkább kimegyek! –vágtam rá- Mármint…

-Értem! –sóhajtott fel- Akkor gyere! –erőltetett magára egy mosolyféleséget.

-Neked amúgy nem kell dolgoznod? –mentem ki utána a konyhába.

-Nem! –rántott vállat.

-Hogy hogy? Te vagy az igazgató!

-Már nem!

-Tessék? Esett le az állam.

-Gustav az igazgató! Felmondtam!