A kellemetlen érzésem ebéd végére teljesen elmúlt és már tényleg úgy ökörködtünk, mint két barát. Persze Tom megjegyzését sem felejtettem el, tényleg figyeltem, ahogy megnyalja finom puha ajkait, de nem hittem, hogy ilyen feltűnő lennék. Jobban kell vigyáznom ezután, sőt, le kell állnom a bámulásával. Sürgősen!

-Mit nézzünk? –nyitott be hozzám vacsoraidő tájt Tom.

-Héé! –fogtam szorosabban a törölközőmet, mivel fél perce léptem ki a zuhany alól.

-Hú, bocsi! –kért elnézést, de me se moccant.

-Mit nézzünk? Nekem mindegy, de fél perc és megyek!

-Oké…

-Van még valami? -néztem üveges tekintetébe.

-Őőő… ja, igen! A pizza mindjárt itt van, van popcorn is! Mit innál?

-Narancslevet, de mindjárt megyek, kimennél? –lettem vörösebb.

-Oké, bocsi!

-Szia!

-Szia! –kapott észbe és kiment végre.

-Húú… -ültem le az ágyra. Már a közöttünk lévő vibrálástól is elszédültem.

Összeszedtem magam, megtörölköztem, felvettem Tom pólóját és kimentem hozzá.

Már minden kész volt, a kanapé kihúzva, DVD bent, megállítva az elején, a kis üveg dohányzóasztalon chips, popcorn, pizza, üdítők, takaró a kanapén kényelmes párnákkal.

-Váó! Igazi mozis hangulat! -mosolyodtam el.

-Hát igen, köszi! –húzta ki magát büszkén

-Egós!

-Foglalj helyet! –mászott a takaró alá és én is bemásztam mellé- Nem bújsz ide?

-Nem, csurom víz a hajam, úgyhogy…

-Nem baj! –húzott magához- Jól áll neked a pólóm!

-Köszi! –pirultam el és szerencsére a sötét miatt nem látszott mennyire.

Sorra vettük a kedvenc filmjeinket, ugyanis eléggé egyezik az ízlésünk. Persze ezek kellős közepén is elaludtam… Arra ébredtem, hogy a szemembe süt a nap, majd a következő pillanatban becsukódott az ajtóm. Kinyitottam a szemem, de nem láttam senkit sem.

Kimásztam az ágyból, elhúztam a függönyöket, ám amikor újra az ágyra néztem, kicsit meglepődtem. Az ágy másik felén mintha aludtak volna nemrég. Pedig én a másik oldalon feküdtem.

A párna és a matrac kissé behorpadva, mintha pár perce még ránehezedett volna valaki és a takaró is összedancolva. De az nem én voltam, az biztos…