A vendégszobában ébredtem és azt hittem, hogy Tom ott fekszik mellettem, mert az illatát éreztem. Kinyitottam a szemem, de nem Tom volt ott, csak a pólója, amit tegnap visszakért. Ismét Tom illata volt és ez mosolygásra késztetett. Biztos este rakta ide, én meg egyből hozzábújtam. Mélyet szagoltam bele és elvigyorodtam a bizsergéstől, melyet a gyomromban tapasztaltam közben. Úgy döntöttem még egy kicsit lustizok.

-Reggelt Csipkerózsika! –köszöntött a konyhában Tom, amikor kivánszorogtam.

-Neked is! Bill? –néztem körbe.

-Dolgozik!

-Valami sosem változik! –mosolyodtam el. Már nem bosszantott, teljesen túl léptem rajta… nem úgy, mint valaki máson.

-Terveztél valamit mára? -adott egy bögrét a kezembe, melyben isteni kávé gőzölgött.

-Köszi! –kortyoltam is bele- Nem tudom, keresnem kéne szakembereket, hogy rendbe hozzák a házat! Nekem már nincs rá energiám! –sóhajtottam.

-Nem kell sietned, addig maradsz, ameddig akarsz! –mosolygott kedvesen.

-Nem akarok a terhetekre…

-Eddig sem voltál! –fojtotta belém a szót- A házzal pedig ne foglalkozz, elintéztem!

-De…

-Nincsenek nálad az irataid, mégis hogy gondoltad, hogy így bárki is dolgozna neked?

-Igaz… -láttam be- Majd számolj el minden egyes euróról. Nem akarok tartozni!

-Oké!

-Köszönöm!

-Erre valók a barátok! –puszilt homlokon és elvonult a szobájába.

-Hát persze… barátok… -morogtam az orrom alatt- Én marha…

Nem akartam csak itthon ücsörögni, de egyedül lenni sem, így gyűjtöttem egy kis bátorságot és bekopogtam Tomhoz.

-Gyere! –kiabált ki, úgyhogy bementem.

-Szia, zavarok?

-Akkor nem mondtam volna, hogy gyere be!

-Jogos…

-Mit szeretnél?

-Veled lenni! Úgy értem… nem akarok egyedül lenni!

-Értem! Hová szeretnél menni? –jött közelebb.

-Nem tudom! –néztem fel a szemébe zavartan.

-Séta?

-Jó lenne! –nyeltem egy nagyot.

-Gyere! –fogta meg a kezem és az ujjait összekulcsolta az enyémekkel. Szó nélkül mentem utána ki a jó időbe. Nem zavartatta magát, amikor csak kedve volt, megcirógatta a kezem és egyáltalán nem bántam.