-Tudom… De az még azelőtt volt, hogy semmibe vettél és eltüntél! Jogom lett tudni hol vagy! De egy telefont is sajnáltál rám! Azt hiszed csak neked volt rossz? Tévedsz! Nem jövök ide többet, nem is kereslek, bele fáradtam! Ha akarsz valamit, tudod, hol találsz! Én nem tűnök el gyáván! –ahogy ezeket mondta, olyan idegennek tűnt. Úgy mondta, mintha neki minden mindegy lenne…
-Ne menj el!
-Miért maradjak? T e sem maradtál! Végig csak én hoztam áldozatokat és te csak kihasználtad, hogy szeretlek!
-Nem… -ráztam a fejem.
-De igen! Bármit megtettem volna érted! Bármit! De te inkább leléptél, mondván, hogy idő kell! Na és jutottál valamire?
-Ez nem ilyen egyszerű…
-Dehogynem! Azt állítod túl vagy rajtam, mégis az én pólómban flangálsz fel-alá! Mellesleg ha te csak barátkánt szerettél, min kéne túl lenned?
-Ez… bonyolult! –szorult össze a szívem.
-Mindjárt sejtettem! Hát jelentkezz, ha rájöttél valamire, én nem vesztegetem tovább itt az idődet!
-Ne! –kaptam el a karját nem is tudom miért. De így nem válhattunk el.
Felém fordult és hirtelen megcsókolt. Elvesztettem az egyensúlyom és nekiestem a falnak, de Tom jött velem.
-Ezt akartad? –kérdezte lihegve- Megkaptad! –ment el hatalmas űrt hagyva maga után.
A hátam még a falnak volt támasztva és úgy csúsztam le a földre. Az ajtót néztem, melyen Tom távozott az előbb. Nem csak az ajkam égett Tom csókjától, hanem az egész testem is. Még jobban összezavarodtam, de már tudtam mi hiányzott eddig… pontosabban ki…
Ücsörögtem ott egy darabig elvarázsolódva, aztán égett szagra lettem figyelmes.
-Az ebéd! –jutott eszembe és a konyhába rohantam, ahol már égett a függöny. Poroltóval próbáltam eloltani, de nem ment. Átterjedt a tűz a bútorokra is. Hívtam a tűzoltókat és gyorsan felkaptam valami ruhát, utána tovább próbálkoztam a tűzoltással.
Az egész házban füst gomolygott, de csak a konyha égett. Pár perc múlva megérkeztem a tűzoltók és mondták, hogy menjek ki, de mozdulni sem bírtam.
Arra gondoltam, ez nem történhet meg velem, kizárt dolog. De mégis. Az imádott ház, amivel annyi munkám volt… nem éghet le.
Nem hagyhatom, valamit tennem kell…
|