-Ugye nem fogsz eltűnni? –simogatta gerincem vonalát gyengéden Tom.

-Nem… -mondtam halkan, mintha attól kevésbé lenne hazugság.

-Akkor jó! .sóhajtott fel megkönnyebbülten.

Még egy órát úgy voltunk, Tom háton feküdt, én pedig félig-meddig rajta hasaltam és a mellkasát cirógattam.

Azután ő elaludt, én pedig kimásztam mellőle és gyorsan letusoltam. Összeszedtem a cuccaimat és elmentem, csak egy cetlit hagytam a párnámon neki.

A taxival az egyik szállodába vitettem magam, ahová nem nagyon rendezkedtem be, mivel azt terveztem, hogy visszaveszem a régi házamat a város másik felén. Tudomásom szerint most épp senki sem bérelte, az ügyvédem pedig sec-perc alatt elintézi a papírokat és másnap már mehetek is. Imádom azt a házat és jó döntés volt, hogy csak bérbe adtam.

Sok munkám volt vele, a falakat is magam festettem annak idején, sőt… még Tom is segített benne. Elég lepusztult állapotban találtam a házra, így hát felújítattam és a végeredmény tökéletes lett. Felhívtam hát az ügyvédemet még aznap este és közölte, hogy másnap délután akár költözhetek is be, addigra a takarítók kitakarítják jó alaposan.

Boldog voltam, de mégsem… Megkönnyebbültem, de mégis nyomasztott valami. Méghozzá Tom. Annyira édes volt velem egész végig, én meg… hazudtam neki, mert igenis el fogok tűnni. Kell egy kis idő, amíg rendbe jövök és ismét csak barátként tudok nézni rá. Amíg nem vonzódom hozzá ennyire. Mert ez csak vonzódás… remélem.

Egy ideig nem fogom látni, ez lesz a helyes megoldás arra az összevisszaságra, ami bennem van.

Tom az éjszaka közepén kezdett mozgolódni és csalódottan vette tudomásul, hogy nem vagyok mellette. Aztán a levélre pillantott és elolvasta.
„Kérlek, ne árulj el minket, mindenkire csak a bajt hozná! Keress magadnak valakit, aki megérdemel! Egy kis időre eltűnök, sajnálom, hogy hazudtam. Majd jelentkezem, puszi: Jess!”

Reggel egy sms várt a telefonomon Tomtól. Féltem mi lesz benne, de muszáj volt elolvasnom.

„Nekem nem kell más Jess! Gyere vissza hozzám, ne tűnj el! Hiányzol! Szeretlek: Tom!”

Sokáig meredtem a telefonom képernyőjére, mire felfogtam mit írt. Valószínűleg most nagyot csalódott bennem. És meg is értem. De nem mehetek még vissza. Még túlságosan is zavart vagyok…

Megreggeliztem, utána elmentem nagybevásárlásra, feltehetően a ház teljesen üres, mivel mostanság nem nagyon lakták.