Sejtettem hol lehet Bill, így bementem az irodába. Rossz érzés volt szakítani vele, de látszólag nem rázta meg annyira, és ami még furcsább, engem sem. A kapcsolatunknak mér rég vége… De csak most vallottuk be magunknak…

Azt, hogy Tom a szeretőm volt, nem mondtam el, nem akarok Tomnak rosszat. Félve mentem haza, ahol Tom a szobámban várt.

-Szia! –köszönt nekem bizonytalanul.

-Szia! –rá sem mertem nézni, bűntudatom volt és rettentően szégyelltem magam.

-Billnél voltál?

-Igen! –vettem elő egy utazótáskát- Vége van!

-És…

-Rólunk nem mondtam semmi! Nem akarlak bajba keverni!

-Én elmondom neki! –ölelt magához hátulról.

-Nem tudod miket beszélsz!

-De igen!

-Nem! –léptem el tőle- Nem mondod el neki! Nem mondhatod el neki!

-Hová mész?

-El! Minek maradjak? Veled nem jöhetek össze, gondolj már bele, hogy jönne ki az egész! Bill megtudná, hogy mi volt! A testvéred és te elárultad! És én is…

-Miután vagy százszor próbáltam kirángatni a szarból.

-Tom! Kérlek! Ne nehezítsd meg még jobban, mert már így is alig bírom elviselni a gondolatot, hogy… -szenvedélyes csókjával hallgattatott el, melyet ugyanolyan vadul is viszonoztam.

-Nem mehetsz el! –szorított magához és halkan ejtette ki a szavakat.

-Muszáj… -bújtam a mellkasához.

-És mi lesz… velünk? –emelte fel az állam.

-Nem tudom… semmit sem tudok! –néztem csillogó szemébe, aztán ismét megcsókolt, de tudtam, ezt most nem szabad viszonoznom, akármennyire is nehéz.

-Csókolj vissza a mindenedet! –húzott még közelebb a tarkómnál.

-Tom… -nyögtem fel, ahogy testünk még jobban összesimult. Tudom, hogy érzi, egyre jobban elgyengülök. Addig becézgette ajkaimat, míg vissza nem csókoltam. Akkor aztán elszabadultak az indulatok és már végképp nem bírtunk magunkkal… se egymással.

Felkapott és az ágyra dobott. Levette a pólóját, kicsatolta az övét és megszabadult a nadrágjától is.

-Tom… -csúsztam fentebb az ágyon.

Fölém mászott, megfogta a csuklómat és magához rántott.

-Kérlek… -próbáltam ellenállni erőtlenül.

-Nézd Jessica! –nézett a szemembe- Nem akarom, hogy elmenj, de tudom, hogy úgyis elfogsz és megértem! De azt ne mond, hogy nem akarod! Hiszen süt rólad! Igazam van? –látott a vesémbe.

-Én… -kaptam el a tekintetem, aztán ismét a szemébe néztem és nem bírtam magammal, megcsókoltam és magamhoz öleltem, amilyen közelre csak tudtam…