Sejtettem hol lehet Bill, �gy bementem az irod�ba. Rossz �rz�s volt szak�tani vele, de l�tsz�lag nem r�zta meg annyira, �s ami m�g furcs�bb, engem sem. A kapcsolatunknak m�r r�g v�ge… De csak most vallottuk be magunknak…

Azt, hogy Tom a szeret�m volt, nem mondtam el, nem akarok Tomnak rosszat. F�lve mentem haza, ahol Tom a szob�mban v�rt.

-Szia! –k�sz�nt nekem bizonytalanul.

-Szia! –r� sem mertem n�zni, b�ntudatom volt �s rettent�en sz�gyelltem magam.

-Billn�l volt�l?

-Igen! –vettem el� egy utaz�t�sk�t- V�ge van!

-�s…

-R�lunk nem mondtam semmi! Nem akarlak bajba keverni!

-�n elmondom neki! –�lelt mag�hoz h�tulr�l.

-Nem tudod miket besz�lsz!

-De igen!

-Nem! –l�ptem el t�le- Nem mondod el neki! Nem mondhatod el neki!

-Hov� m�sz?

-El! Minek maradjak? Veled nem j�hetek �ssze, gondolj m�r bele, hogy j�nne ki az eg�sz! Bill megtudn�, hogy mi volt! A testv�red �s te el�rultad! �s �n is…

-Miut�n vagy sz�zszor pr�b�ltam kir�ngatni a szarb�l.

-Tom! K�rlek! Ne nehez�tsd meg m�g jobban, mert m�r �gy is alig b�rom elviselni a gondolatot, hogy… -szenved�lyes cs�kj�val hallgattatott el, melyet ugyanolyan vadul is viszonoztam.

-Nem mehetsz el! –szor�tott mag�hoz �s halkan ejtette ki a szavakat.

-Musz�j… -b�jtam a mellkas�hoz.

-�s mi lesz… vel�nk? –emelte fel az �llam.

-Nem tudom… semmit sem tudok! –n�ztem csillog� szem�be, azt�n ism�t megcs�kolt, de tudtam, ezt most nem szabad viszonoznom, ak�rmennyire is neh�z.

-Cs�kolj vissza a mindenedet! –h�zott m�g k�zelebb a tark�mn�l.

-Tom… -ny�gtem fel, ahogy test�nk m�g jobban �sszesimult. Tudom, hogy �rzi, egyre jobban elgyeng�l�k. Addig bec�zgette ajkaimat, m�g vissza nem cs�koltam. Akkor azt�n elszabadultak az indulatok �s m�r v�gk�pp nem b�rtunk magunkkal… se egym�ssal.

Felkapott �s az �gyra dobott. Levette a p�l�j�t, kicsatolta az �v�t �s megszabadult a nadr�gj�t�l is.

-Tom… -cs�sztam fentebb az �gyon.

F�l�m m�szott, megfogta a csukl�mat �s mag�hoz r�ntott.

-K�rlek… -pr�b�ltam ellen�llni er�tlen�l.

-N�zd Jessica! –n�zett a szemembe- Nem akarom, hogy elmenj, de tudom, hogy �gyis elfogsz �s meg�rtem! De azt ne mond, hogy nem akarod! Hiszen s�t r�lad! Igazam van? –l�tott a ves�mbe.

-�n… -kaptam el a tekintetem, azt�n ism�t a szem�be n�ztem �s nem b�rtam magammal, megcs�koltam �s magamhoz �leltem, amilyen k�zelre csak tudtam…