Amilyen jó kedvem volt tegnap, olyan nyúzottan keltem reggel. Szörnyű álmom volt Tommal kapcsolatban, ráadásul már csak 1 napunk volt Milánóban, de legalább már nem kellett dolgoznom, így az egész napot Tommal tölthettem.

-Baba… -hallottam Tom nyöszörgését a takaró alól.

-Tessék? -bújtam be mellé szorosan.

-Baj van? Egész este ficánkoltál, állandóan megrúgtál, nem mertelek felébreszteni! –bújt a nyakamhoz.

-Ne haragudj… rossz álmom volt… nagyon összevesztünk…

-Te és én?

-Igen…

-Akkor tényleg csak álom volt, mi nem veszünk össze soha!

-Akkor jó!

-Ma van dolgod?

-Nincs! Az utolsó nap teljesen a miénk! –simítottam végig a hasán.

-Helyes! –ölelt meg a takaró alatt.

-Hol rúgtalak meg?

-Hát…

-Jesszusom, ott? –kaptam a szám elé a kezem.

-Ja, nem. Csak néhányszor a hasam… a lábam…

-Pedig megmasszíroztam volna! –vigyorogtam rá gonoszan.

-Mi? Oh, ott is, ott is megrúgtál ám!

-Erről lecsúsztál haver! –nevettem. Adtam egy puszit a hasára, majd a nyakára, végül a szájára.

-El van nézve! –vigyorgott rám.

-Helyes, gyerünk fürdeni baba! –másztam ki mellőle.

-Baba? –kapta el a kezem.

-Ühüm! –bólintottam- Miért?

-Ja, semmi csak… jó ezt tőled hallani.

-Te hívtál így! –mosolyodtam el.

-Tudom! Csak nem hittem, hogy észrevetted!

-Észrevettem! –ültem az ölébe felé fordulva.

-Akkor gyerünk! –állt fel velem az ölében.

Szép lassan megfürödtünk, utána rendeltünk reggelit.

-Egész nap itt kéne lennünk! –tolta el az üres tányérját Tom.

-Miért?

-Hát mert itt megcsókolhatlak! –mosolyodott el.

-Azt hiszem, ha hazaértünk szakítok Billel! –jelentettem ki.

-Mi? Ne!

-Miért ne? –néztem rá furán.

-Várj 2 hetet!

-De…

-Figyelj Jessica! –fogta meg a kezem- Miattam ne szakíts vele! Csak akkor, ha biztos vagy benne… nem akarom, hogy megbánd! Jót akarok neked. Legyen a végszó az, hogy eszébe jut-e a fordulótok, vagy nem.

-Rendben, igazad van. Azt hiszem ez a 3 év ér annyit, hogy várjak egy kicsit még.

-Na, látod. –csókolt meg.

-Kö…

-Nem! –tette mutatóujját a számra. Nem kell megköszönnöd semmit! –csókolt meg.