-Mi a baj vele?

-Nem tetszik, ahogy b�nik veled! Tudom, azt mondtad ne foglalkozzak vele, de nem megy. Fel tudn�k robbanni, amikor azt l�tom, hogy s�rsz miatta, hogy mindig fel�ltet! Az �v� vagy, de nem becs�l meg t�ged. Ha az eny�m lenn�l �n nem hanyagoln�lak el az fix! H�l�t adn�k minden nap, ami�rt ilyen bar�tn�m van, mint te. De �… egyfolyt�ban a rohadt munka. Pr�b�lom �szhez t�r�teni, de nem megy, s�ket f�lekre tal�lnak a szavaim �s d�h�t, hogy nem tehetek semmit! Mert nem ezt �rdemeln�d! Azt �rdemeln�d, hogy minden nap r�lad sz�ljon, hogy minden nap t�ged k�szeztessenek, szeressenek, t�r�djenek veled. Mi az, hogy a munka fontosabb? H�lyes�g, az ilyen az megsz�llott. Pr�b�lok Bill mell� �llni, de nem megy, ebben nem! Nem tehetek �gy, mintha egyet�rten�k abban, amit csin�l, mert nem! Nem tudom t�mogatni �s elegem van abb�l, hogy mindig falazzak neki! Nem ezt �rdemled Jessica! Ezerrel jobbat �rdemelsz! De te Billel vagy… amikor m�ltkor er�szakosan b�nt veled, legsz�vesebben elvittelek volna egy olyan helyre, ahol csak mi ketten lett�nk volna. De… nem tehetem, pedig olyan sz�vesen… -nem b�rtam tov�bb hallgatni, megcs�koltam.

-�n m�r az�rt is h�l�s vagyok, ami�rt a szeret�m vagy! –�leltem magamhoz szorosan- T�bb t�r�d�st kaptam t�led ez alatt r�vid id� alatt, mint b�rki m�st�l! Igaz bar�tom vagy, gyerekkorunk �ta, nem is k�v�nhatn�k t�bbet.

-�s… neked ennyi el�g? –duruzsoltam a nyakamba.

-B�ven Tom, b�ven! –mondtam, mire jobban mag�hoz h�zott.

-De…? –tapintott r� a l�nyegre- Tudom, hogy van de!

-De nem tudom m�r, hogy j� �tlet volt-e ez a szeret�sdi…

-Micsoda? –engedett el- Megb�ntad?

-Nem! Sosem b�nom meg!

-De?

-De tal�n akkor most m�s l�nnyal lenn�l felh�tlen�l boldog, nem pedig az �n bajaimon idegeskedn�l! Nem r�g�dn�l Bill viselked�s�n, jobb lenne neked…

-Nem akarok m�ssal foglalkozni! Megbesz�lt�k, az �vfordul�tokig a szeret�d vagyok. Az akarok lenni Jess!

-Biztos vagy benne? Nem akarok rosszat neked!

-100%! Nem akarlak cserbenhagyni, nem akarom, hogy rossz legyen neked, hogy rossz kedved legyen, se semmi!

-Te azt �gysem hagyod… -mosolyodtam el.

-Nem h�t! –h�zta ki mag�t- Erre val� egy bar�t. –mosolygott r�m, de a mosolya valami miatt egy kis hamiss�got rejtett. Nem tudtam hov� tenni, de faggatni sem akartam. A besz�lget�st lez�rtnak tekintett�k, �gyhogy annyiban is hagytam.