-Mi a baj vele?

-Nem tetszik, ahogy bánik veled! Tudom, azt mondtad ne foglalkozzak vele, de nem megy. Fel tudnék robbanni, amikor azt látom, hogy sírsz miatta, hogy mindig felültet! Az övé vagy, de nem becsül meg téged. Ha az enyém lennél én nem hanyagolnálak el az fix! Hálát adnék minden nap, amiért ilyen barátnőm van, mint te. De ő… egyfolytában a rohadt munka. Próbálom észhez téríteni, de nem megy, süket fülekre találnak a szavaim és dühít, hogy nem tehetek semmit! Mert nem ezt érdemelnéd! Azt érdemelnéd, hogy minden nap rólad szóljon, hogy minden nap téged készeztessenek, szeressenek, törődjenek veled. Mi az, hogy a munka fontosabb? Hülyeség, az ilyen az megszállott. Próbálok Bill mellé állni, de nem megy, ebben nem! Nem tehetek úgy, mintha egyetértenék abban, amit csinál, mert nem! Nem tudom támogatni és elegem van abból, hogy mindig falazzak neki! Nem ezt érdemled Jessica! Ezerrel jobbat érdemelsz! De te Billel vagy… amikor múltkor erőszakosan bánt veled, legszívesebben elvittelek volna egy olyan helyre, ahol csak mi ketten lettünk volna. De… nem tehetem, pedig olyan szívesen… -nem bírtam tovább hallgatni, megcsókoltam.

-Én már azért is hálás vagyok, amiért a szeretőm vagy! –öleltem magamhoz szorosan- Több törődést kaptam tőled ez alatt rövid idő alatt, mint bárki mástól! Igaz barátom vagy, gyerekkorunk óta, nem is kívánhatnék többet.

-És… neked ennyi elég? –duruzsoltam a nyakamba.

-Bőven Tom, bőven! –mondtam, mire jobban magához húzott.

-De…? –tapintott rá a lényegre- Tudom, hogy van de!

-De nem tudom már, hogy jó ötlet volt-e ez a szeretősdi…

-Micsoda? –engedett el- Megbántad?

-Nem! Sosem bánom meg!

-De?

-De talán akkor most más lánnyal lennél felhőtlenül boldog, nem pedig az én bajaimon idegeskednél! Nem rágódnál Bill viselkedésén, jobb lenne neked…

-Nem akarok mással foglalkozni! Megbeszéltük, az évfordulótokig a szeretőd vagyok. Az akarok lenni Jess!

-Biztos vagy benne? Nem akarok rosszat neked!

-100%! Nem akarlak cserbenhagyni, nem akarom, hogy rossz legyen neked, hogy rossz kedved legyen, se semmi!

-Te azt úgysem hagyod… -mosolyodtam el.

-Nem hát! –húzta ki magát- Erre való egy barát. –mosolygott rám, de a mosolya valami miatt egy kis hamisságot rejtett. Nem tudtam hová tenni, de faggatni sem akartam. A beszélgetést lezártnak tekintettük, úgyhogy annyiban is hagytam.