-Ha te sem lennél, begolyóznék! –bújtam a mellkasához és mélyet szippantottam illatából.
-Aj baba, nyugodj meg! Így nem állhatsz ki a színpadra!
-Már nem is akarok…
-Héj, ide figyelj! –emelte fel az állam- Ne add fel, imádod a modellkedést! Te vagy az egyik legjobb, nem eshetsz szét a hülye öcsém miatt! Egy kicsit te is lehetsz önző, koncentrálj a bemutatóra, fontos neked, vagy nem?
-De…
-Akkor menj, mosd meg az arcod! Öltözz át, ne nekem kelljen segítenem, mert abból nem öltözködés lenne, hanem pont az ellenkezője! Világos?
-Világos! –mosolyodtam el.
-Na, végre egy mosolyféleség! Kezdetnek nem rossz!
-Megcsókolnálak most… -sóhajtottam és a homlokomat a mellkasának támasztottam.
-Én benne lennék, de tekintve, hogy lebuknánk, és ezt úgyis csak azért mondod, mert el vagy keseredve, nem kéne! De este megkapod, kamatostul! De csak egy feltétellel!
-Mégpedig? –néztem fel rá.
-Olyan jó leszel, hogy minden modell csak csorgathassa a nyálát, nem beszélve a pasikról! De persze ez nem azt jelenti, hogy flörtölhetsz bármelyikükkel! –tette hozzá.
-Rendben! –mosolyodtam el magam, lábujjhegyre álltam és adtam egy puszit az arcára- Köszönöm! –súgtam a fülébe és elmentem készülődni, Tom pedig felhívta Billt.
-Öcsi, merre vagy?
-A szállodában, gyorsan mondd, mi kell!
-Á, szóval a változatosság kedvéért dolgozol? Most IS?
-Tom! Mi kell?
-Mit mondtál Jessicának, amiért sírva hívott fel? –kérdezte Billt türelmetlenül.
-Összevesztünk! Nem tudja megérteni, hogy ez nekem fontos!
-Neki pedig te vagy fontos! Majdnem feladta a munkáját is! Gyere ide, fontos lenne neki!
-Tom, ez lehetetlen…
-Miért? Eltört a lába? Bill, az istenért, csak egyszer legyen már ő a fontosabb! Gyere ide, ha nem akarod elveszíteni!
-Nem megy! –tette le a fiatalabbik Kaulitz.
-Rohadt életbe, letette!
-Hagyd csak! –mondtam.
-Jess! –fordult felém.
-Te megpróbáltad! –erőltettem magamra egy halványka félmosolyt- Khm… kezdődhet a bemutató!
-Az első sorból foglak nézni! –mosolygott rám és megsimogatta az arcom.
-El is várom! –viszonoztam a mosolyát.
|