Azt vártam, hogy kiakad! Hogy ledöbben. Hogy elmegy, elküld, vagy valami. A szemembe nézett eltűnődve, utána lassan, érzékien megcsókolt. Nem beszéltünk erről a „kis” elszólásomról, amiért nagyon hálás voltam neki. Egy kicsit csókcsatáztunk még, utána összebújtunk és eltettük magunkat másnapra.

Reggel nem vártam meg, amíg felkel, gyorsan letusoltam és írtam neki egy cetlit, amin ez állt: „Köszönök mindent, dolgozni mentem, nem volt szívem felkelteni! Délután találkozunk, csók! J „

Igazából nem akartam ott lenni, amikor felébred, nem mertem volna a szemébe nézni a tegnapi elszólásom után. A cetlit a párnámra raktam és elmentem dolgozni. A szobám környékére még véletlenül sem mentem, nem akartam újabb balhét Billel, mert ha meglátom, tuti az lett volna. Bill erre nem igazán gondolt, mivel felhívott, nagyjából távozásom után 1 órával.

Vettem egy nagy levegőt és felvettem.

-Szia… -köszöntem nem túl lelkesen.

-Szia! Merre vagy, beszélhetnénk?

-Dolgozom… tudod, nem csak neked van munkád! A különbség csak az, hogy én legalább felveszem a telefont.

-Kicsim! Kérlek, ne haragudj! Belátom, a munka miatt is jöttem, de látni is akartalak! Miért ne mehetne a 2 együtt?

-Sosem ment! Azt ígérted, többet foglalkozol velem, de…

-Igyekszem kicsim! Azért is jöttem, de…

-De a munka közbe szólt… mint mindig…

-Kics…

-Bill! Nem akarok összeveszni veled. Szeretlek, de nem tudom, meddig mehet ez még így tovább!

-Szakítasz? –hallottam döbbent hangját.

-Nem! Szeretlek! Csak azt mondom, hogy kérlek, szedd össze magad! –tettem le gyorsan, mielőtt elbőgöm magam a telefonban.

-Megkérdezte szakítok-e vele! –mondtam rögtön, ahogy Tom felvette a telefonját.

-Bill? Jessica, ne sírj! Nyugodj meg!

-Nem megy…

-Hol vagy most?

-A divatbemutatón… pár óra és kezdődik.

-Odamenjek?

-Nem tudom…

-Odamegyek! Tarts ki baba! –tette is le.

Baba? Ezt meg… hogy értette? Ez is amolyan elszólás, mint nekem a szeretlek? Mindegy, nem foglalkoztam vele, csak vártam, hogy ideérjen. Szükségem volt rá, ő meg tud nyugtatni. Csak azt akartam, hogy megöleljen, és amikor végre ideért, meg is tette…