Azt vrtam, hogy kiakad! Hogy ledbben. Hogy elmegy, elkld, vagy valami. A szemembe nzett eltndve, utna lassan, rzkien megcskolt. Nem beszltnk errl a „kis” elszlsomrl, amirt nagyon hls voltam neki. Egy kicsit cskcsatztunk mg, utna sszebjtunk s eltettk magunkat msnapra.
Reggel nem vrtam meg, amg felkel, gyorsan letusoltam s rtam neki egy cetlit, amin ez llt: „Ksznk mindent, dolgozni mentem, nem volt szvem felkelteni! Dlutn tallkozunk, csk! J „
Igazbl nem akartam ott lenni, amikor felbred, nem mertem volna a szembe nzni a tegnapi elszlsom utn. A cetlit a prnmra raktam s elmentem dolgozni. A szobm krnykre mg vletlenl sem mentem, nem akartam jabb balht Billel, mert ha megltom, tuti az lett volna. Bill erre nem igazn gondolt, mivel felhvott, nagyjbl tvozsom utn 1 rval.
Vettem egy nagy levegt s felvettem.
-Szia… -kszntem nem tl lelkesen.
-Szia! Merre vagy, beszlhetnnk?
-Dolgozom… tudod, nem csak neked van munkd! A klnbsg csak az, hogy n legalbb felveszem a telefont.
-Kicsim! Krlek, ne haragudj! Beltom, a munka miatt is jttem, de ltni is akartalak! Mirt ne mehetne a 2 egytt?
-Sosem ment! Azt grted, tbbet foglalkozol velem, de…
-Igyekszem kicsim! Azrt is jttem, de…
-De a munka kzbe szlt… mint mindig…
-Kics…
-Bill! Nem akarok sszeveszni veled. Szeretlek, de nem tudom, meddig mehet ez mg gy tovbb!
-Szaktasz? –hallottam dbbent hangjt.
-Nem! Szeretlek! Csak azt mondom, hogy krlek, szedd ssze magad! –tettem le gyorsan, mieltt elbgm magam a telefonban.
-Megkrdezte szaktok-e vele! –mondtam rgtn, ahogy Tom felvette a telefonjt.
-Bill? Jessica, ne srj! Nyugodj meg!
-Nem megy…
-Hol vagy most?
-A divatbemutatn… pr ra s kezddik.
-Odamenjek?
-Nem tudom…
-Odamegyek! Tarts ki baba! –tette is le.
Baba? Ezt meg… hogy rtette? Ez is amolyan elszls, mint nekem a szeretlek? Mindegy, nem foglalkoztam vele, csak vrtam, hogy iderjen. Szksgem volt r, meg tud nyugtatni. Csak azt akartam, hogy megleljen, s amikor vgre idert, meg is tette…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
