-Ne okold magad, te semmiről sem tehetsz! –magyarázta Tom kedves mosollyal az arcán.

-Hm… miért van az, hogy veled könnyebben elbírok, mint Billel? –simogattam meg az arca vonalát.

-Mert szereted és félsz, hogy megbántanád, ha megmondanád a szemébe, hogy eleged van! Túl jó szíved van!

-Nem tudom… -néztem félre.

-Hé… -fordította maga felé az arcom- Én tudom! –csókolt meg- Itt alszol?

-Nem tudom, ki akartam venni egy másik szobát…

-Szóval ennyire komoly?

-Tom, ha láttad volna! Mintha felrobbant volna valami! Amerre csak néztem, papírok és mappák hevertek… Az ágyam is teleszórva… 100%-ig csak a munkája miatt van itt, egyszerű véletlen, hogy én is most vagyok itt!

-Jól van, akkor átmegyek pár cuccodért én, te meg letusolsz addig és itt alszol. –szállt le rólam.

-Várj csak! –szóltam utána- Az úgy nem jó, hogy itt megvárlak és letusolunk, ha visszaértél?

-Tökéletes! –csókolt meg.

-Köszönöm… -bújtam a nyakához.

-Sietek! –nyomott egy puszit a homlokomra és magamra hagyott. Nem hittem volna, hogy Tommal ilyen hamar kibékülünk, de tiszta szívemből örültem neki.

-Heló! –köszönt Bill a papírok fala mögül Tomnak, mikor az átért a szobámba.

-Öcsi… -döbbent le Tom is- Igaza volt… te tényleg csak a munka miatt vagy itt! –háborodott fel.

-Miatta is…

-És szerinted én ezt elhiszem? Nem Bill, mióta a szülinapján azt mondtad szórakoztassam, majd este jössz… Hát basztál eljönni! Tudod milyen csalódott volt?

-Nem tudtam most elszabadulni…

-Most? Jah, én nem csak erre a mostanira gondolok! Hanem Jess tavalyi szülinapjára… és a tavalyelőttire…

-Rosszul jöttek ki a dolgok…

-Ennyi? Ezzel nyugtatgatod magad? Nem ismerek rád Bill!

-Én pedig rád, mindig mellettem álltál, bármi volt!

-Most is melletted állok Bill! Próbállak észhez téríteni, mert úgy látszik, egyedül nem akar menni! –kapta fel pár cuccomat Tom.

-Azokat hova viszed?

-El hozzám, ugyanis Jessica ott alszik! És kérlek, ma már ne zargasd, már ha egyáltalán akartad! –hagyta magára Billt és visszajött hozzám- Nem túloztál! –ölelt magához.

-Én mondtam…