-          Puszit? –kérdezte Rebeca a telefonban.

-          Igen! –sóhajtottam.

-          Belezúgtál… -állípította meg az eddig is nyilvánvaló tényt.

-          Tényleg? –ironizáltam.

-          Jól van, mindenesetre siess azzal a gyógyulgatással, hiányzol!

-          Oké!

Rebeca is hiányzott már nekem, de még a hét elején megbeszéltük, hogy holnap este nála alszom, hagy bulizzanak a fiúk. Egy kicsit a nyüzsgés is hiányzott már, de mivel itthon sem kifejezetten pihentem, el tudtam viselni.

Ólomlábakon járt az idő, de nagy nehezen csak eljött a péntek is. Korán felkeltem, hogy még Bradet is elkapjam, mielőtt iskolába indul.

-          Jó reggelt öcsi! Boldog szülinapot! –adtam egy cuppanósat a feje búbjára.

-          Köszönöm! –vigyorodott el.

-          Tegnap készítettem neked egy kuglófot reggelire, ez már úgyis amolyan hagyomány mi felénk!

-          De jó! –rohant is a konyhába, ahol már meg volt terítve és a forró csokink is gőzölgött még. Csodáltam, hogy eddig bírta tartani magát és nem jött ki leselkedni.

-          Ez mi? –talált a tányérja alatt egy borítékot!

-          Nem tudom, nyisd ki! –ültem le a helyemre és mosolyogva néztem, ahogyan feltépi a borítékot és izgatottan kiveszi a tartalmát.

-          Ez… ez… elkezdhetem a jogosítványt! –ugrott fel örömében.

-          Igen! –bólintottam boldogan. Látva az örömét- Bűntudatom volt, amiért tavaly nem engedhettünk meg magunknak nagy ajándékot, úgyhogy gondoltam majd idén!

-          Imádlak! –ugrott a nyakamba- És mivel én is dolgozok majd, mostmár te is kaphatsz ajándékot!

-          Nem ez a fontos Brad!

-          De igen! Mert te évek óta nélkülözöd, még az ilyen apróságokat is!

-          Az én ajándékom a boldogságod! Most pedig egyél, mert elhűl a forró csoki.

-          Oké! –ült vissza a helyére.

-          Ma hány körül érsz haza? Edzésed lesz, ugye? –láttam hozzá én is a reggelimhez.

-          Igen, olyan 6 körül!

-          Nem mész sehová sem?

-          Ő, nem hiszem, legalábbis nem beszéltünk semmit a srácokkal!

-          Az a lényeg, hogy előbb mindenképpen gyere haza, tudni akarom, milyen volt a napod!

-          Persze! –kortyolt bele a csokijába- Te csinálod a legistenibbet a világon!

-          Csak le ne égesd a nyelved! Na és mit gondolsz, lesz időd a munka mellett a vezetésre is?

-          Tom biztosan elenged és gondolom, nem minden nap lesz!

-          Nem! Majd igyekszünk olyan időpontot találni, ami az edzésben sem zavar, rendben?

-          Az nagyszerű lenne!

-          De csak egy feltétellel!

-          Nem romlik az átlagom, mert ha igen, nincs munka, se edzés, se…

-          Egyelőre csak munka! De tudom, hogy menni fog!

-          Igen! –húzta ki magát büszkén. Apropó… Tommal mi a helyzet?

-          Megkedvelted, igaz? -néztem rá félve.

Azt már el sem mertem mondani neki, hogy a férfi nem sokáig lesz már az életünk része, mert ha megtudja, hogy én voltam az a „titokzatos” nő, repülök a cégtől. Kezdtem azt érezni, hogy Brad felnéz rá…

-          Jó arc! Rendes, hogy adott munkát, nem?

-          De igen… nagyon rendes…

-          Köszönöm a mennyei reggelit nővérkém! –ált fel az asztaltól elégedetten.

-          Igazán szívesen! És mert ma szülinapod van, elmosogatok én!

-          Én pedig megyek, el ne késsek! –nyúlt a kabátjáért.

-          Ne is! Legyen szép napod öcsi! –integettem utána.

-          Neked is, szeretlek! –ment is el, magamra hagyva a gondolataimmal, amik szüntelenül csak Tom körül jártak.