Tom csak este jött fel, én az ágyban feküdtem és próbáltam aludni.

-Szia, cica! –mászott be mellém- Jössz tusolni?

-Már tusoltam…

-Oh… akkor mindjárt jövök! –csókolt a nyakamba.

Égetett a csók helye a bűntudat miatt. Észre sem vettem, hogy közben Tom is végzett, csak magamban szidtam ezt a helyzetet. Hogy lehetséges, hogy Billt szeretem, aki nincs velem és Tom a szeretőm, aki nem úgy szeretek?

Lehet, hogy hiba volt kikezdenem Tommal… Talán arra kellett volna összpontosítanom, hogy a Billel való kapcsolatomat hozzam rendbe… de Bill ezt teljesen lehetetlenné teszi. Pont mikor szeretőm lesz, akkor kezd el foglalkozni velem Véletlen lenne? Vagy sejti? Vagy ami a legrosszabb, tudja? Lebuktunk volna?

Menjünk csak sorra… Tommal eltüntettünk minden nyomot, óvatosak voltunk, Bill nem is volt itthon… az utcán sem tettünk semmi olyat, amit ne szabadna barátoknak. Akkor mi lehet? Vagy észbekapott, hogy barátnője is van? Meglepne…

-Jess, itt vagy? –hallottam meg Tom hangját.

-Hm? Igen, bocsi! Csak elgondolkodtam…

-Bűntudatod van, igaz? –hajolt fölém.

-Igen… de nem bántalak meg! Akarom azt a 3 hetet.

-Hát még én… Csak… ilyenkor néha megijedek… megbánod és látni sem akarsz majd!

-Akármi lesz a vége Tom, mi ott leszünk egymásnak! Ilyen dolog miatt nem mehet tönkre egy fantasztikus barátság.

-Én is így gondolom! –mosolygott rám.

-Most pedig aludjunk, holnap hosszú napunk lesz.

-Szurkolok neked! –csókolt meg, átölelt és összebújva aludtunk el.

Nyakcsókokra ébredtem, amit csak mosolyogva tűrtem egy darabig.

-Hm… Bill! -öleltem meg.

-Jó reggelt! -hallottam meg Tom hangját és egyből kinyitottam a szemem.

-Tom! Ne haragudj! Jesszus…

-Semmi baj! –mosolyodott el, de láttam a szemében, hogy rosszul esett neki.

-Én csak… uh…

-Reggeli?

-Jöhet!

Egy kicsit észhez tértem most… ezen túl nem kezdeményezek… ha Tom akar valamit, akkor majd ő… De nekem túlságosan is bűntudatom van.

Reggeli után Bill telefonált… talán szabadságon van, hogy ennyire ráér? Mondjuk Bill meg a szabadság…