-Jessica! Jess! Jessica! –rázogatott reggel valaki.

-Jó reggelt! –öleltem át a nyakánál az illetőt.

-Hova tűntél este?

-Én? –nyitottam ki a szemem és megláttam Tomot.

-Szia! –csókolt meg- Felébredtél?

-Bocsi! Csak Bill hazajött! Olvasta a cetlit és… elbúcsúzott… -mosolyodtam el az esténkre gondolva.

-Ja… oké! –rántott vállat. Furcsa volt, múltkor már egy nyakcsókért ideges volt, most meg csak vállat rándít arra, hogy lefeküdtünk.

-Reggelizünk? –engedtem el.

-Bill elment, felhozzam?

-Billt?

-Nagyon reggel van még neked! A reggelire gondoltam!

-Ja, igen! –néztem az órára. Egy óra múlva indulnunk kell!

-Akkor reggeli, utána tusolás, öltözés, indulás!

-És ezt mind együtt! –mosolyodtam el.

-Ha úgy kívánja hölgyem!

-Úgy! –másztam ki az ágyból.

Lementünk a konyhába és megreggeliztünk.

-Amúgy… Bill el akar vinni valahová a hétvégére… -mondtam reggeli után.

-Igen? Az… tök’ jó!

-Szerinted sejti?

-Nem tudom!

-Feltűnően kedvesebb volt! Este… hát tudod mi volt, aztán ez a hétvége…

-Mi óvatosak voltunk! –csókolt meg.

-Remélem, csak beképzelem ezt az egészet és nincs semmi gáz!

-Mondtam, ha megbánod, szólsz!

-Nem, nem bántam meg! –bújtam a mellkasához.

-Akkor jó…

-Gyerünk tusolni! –húztam fel a pólóját és apró csókokat hintettem izmos mellkasára.

Felemelt és felvitt a fürdőbe.

-Te akartad! –nyomott a csempéhez.

-Még ruha van rajtunk! –nevettem.

-Nem sokáig! –szedte le rólam a felsőmet és nem sokáig tartott. Amíg megszabadultunk a többi zavaró ruhadarabtól is.

-Bolond! –csókoltam meg és átkulcsoltam a lábaimat a csípőjén.

¾ Óra múlva elindultunk a reptérre…

-Izgulsz? –nézett rám Tom a kocsiban.

Én az utat pásztáztam, közben pedig a combomon doboltam.

-Nem, miért? –néztem rá.

-Idegesnek tűnsz! –tette kezét a kezemre.

-Nem akarom elrontani, ez fontos nekem! De ugyanakkor azt sem akarom, hogy lebukjunk! Olyan jó megvagyunk…

-Nem lesz baj! –simogatta meg a combom, majd áthaladt a belsejére.

-Hékás, ne ess nekem máris! –vettem el onnan a kezét.