-Sajnlatbl vagy velem, igaz? –nztem htra r.
-Nem…
-Nem zavar, ha mgis… Az, amit tesznk, gy is-gyis helytelen!
-Azrt vagyok veled, mert neked trds kell, s n szvesen megadom. –bjt a nyakamhoz- Csupn az csmet sajnlom, hogy azt sem tudja mit dob el magtl folyamatosan.
-Szerinted le fogunk bukni? Mi lesz, ha rjn valamikor?
-Nem jn r, vatosak vagyunk! Na, megyek, bepakolok!
-Jl van, utna alhatok veled?
-Ezt krdezned sem kell! –cskolt meg.
Lefekvs eltt letusoltunk, aztn bevackoltuk magunkat az gyba. Rettenetesen vrtam mr az utazst Milnba. Tom s n, kettesben, Olaszorszgban, ahol nem ismer minket senki, csak egymssal kell foglalkoznunk, na meg persze nekem a munkval is, de az nem egsz napos lesz. Betettem azt a vrs ruht is, amit Tom nzett, majd egyik este meglepem vele. jszaka kzepn azt vettem szre, hogy valaki bejn s pisszegni kezd nekem.
Elhzdtam Tomtl s htranztem. Az gy mellett meglttam Billt s majd’ szvrohamot kaptam.
-Mit keresel itt? Nem gy volt, hogy…
-Gyere! –fogta meg a keze,m s kihzott az gybl.
tmentnk a hlszobnkba s bemsztunk az gyba.
-J, hogy itt vagy! –bjtam hozz.
-grem, igyekszem tbb idt szaktani rd kicsim! –puszilt homlokon- Olvastam, hogy holnap elmentek!
-Igen, Tomnak szabadhete van, gondoltam elhvom! Baj?
-Nem! –bjt a nyakamhoz.
-Mit akarsz? –mosolyodtam el.
Jl esett vgre a kzelsge.
-n? Csak elbcszni! –hzott maghoz.
-Aham! –hztam fel a pljt.
-Na, ki akar mit! –hajolt flm.
-n? Csak elbcszni! –leltem t a nyaknl.
J volt Billel lenni, knyeztetett, vigyzott rm, mint egy porcelnbabra. Rg reztem ilyen bizsergst a kzelben.
-Szeretlek! –bjt be mellm a vgn.
-n is szeretlek! –cskoltam meg.
-Ha hazajttl elmehetnnk htvgre valahov, mit szlsz?
-Remek tlet… De hogy jutott ez most eszedbe?
-Szeretnk veled tbb idt tlteni!
-Akkor nzz valami ti clt majd! De most aludjunk, fradt vagyok, s holnap korn kell kelnem.
-Lefrasztottalak! –mosolyodott el- J jt kicsim! –cskolt meg.
A mellkasra fekdtem, pedig lomba simogatott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
