-Sajnálatból vagy velem, igaz? –néztem hátra rá.

-Nem…

-Nem zavar, ha mégis… Az, amit teszünk, így is-úgyis helytelen!

-Azért vagyok veled, mert neked törődés kell, és én szívesen megadom. –bújt a nyakamhoz- Csupán az öcsémet sajnálom, hogy azt sem tudja mit dob el magától folyamatosan.

-Szerinted le fogunk bukni? Mi lesz, ha rájön valamikor?

-Nem jön rá, óvatosak vagyunk! Na, megyek, bepakolok!

-Jól van, utána alhatok veled?

-Ezt kérdezned sem kell! –csókolt meg.

Lefekvés előtt letusoltunk, aztán bevackoltuk magunkat az ágyba. Rettenetesen vártam már az utazást Milánóba. Tom és én, kettesben, Olaszországban, ahol nem ismer minket senki, csak egymással kell foglalkoznunk, na meg persze nekem a munkával is, de az nem egész napos lesz. Betettem azt a vörös ruhát is, amit Tom nézett, majd egyik este meglepem vele. Éjszaka közepén azt vettem észre, hogy valaki bejön és pisszegni kezd nekem.

Elhúzódtam Tomtól és hátranéztem. Az ágy mellett megláttam Billt és majd’ szívrohamot kaptam.

-Mit keresel itt? Nem úgy volt, hogy…

-Gyere! –fogta meg a keze,m és kihúzott az ágyból.

Átmentünk a hálószobánkba és bemásztunk az ágyba.

-Jó, hogy itt vagy! –bújtam hozzá.

-Ígérem, igyekszem több időt szakítani rád kicsim! –puszilt homlokon- Olvastam, hogy holnap elmentek!

-Igen, Tomnak szabadhete van, gondoltam elhívom! Baj?

-Nem! –bújt a nyakamhoz.

-Mit akarsz? –mosolyodtam el.

Jól esett végre a közelsége.

-Én? Csak elbúcsúzni! –húzott magához.

-Aham! –húztam fel a pólóját.

-Na, ki akar mit! –hajolt fölém.

-Én? Csak elbúcsúzni! –öleltem át a nyakánál.

Jó volt Billel lenni, kényeztetett, vigyázott rám, mint egy porcelánbabára. Rég éreztem ilyen bizsergést a közelében.

-Szeretlek! –bújt be mellém a végén.

-Én is szeretlek! –csókoltam meg.

-Ha hazajöttél elmehetnénk hétvégére valahová, mit szólsz?

-Remek ötlet… De hogy jutott ez most eszedbe?

-Szeretnék veled több időt tölteni!

-Akkor nézz valami úti célt majd! De most aludjunk, fáradt vagyok, és holnap korán kell kelnem.

-Lefárasztottalak! –mosolyodott el- Jó éjt kicsim! –csókolt meg.

A mellkasára feküdtem, ő pedig álomba simogatott.