-Tessék? Ez… ez most komoly? –nézett rám csodálkozva.

-Igen! Nem szeretnéd? Mert akkor…

-De! –csókolt meg szenvedélyesen és magához húzott.

-…Csak? –éreztem, hogy van még valami.

-…Nem tudom el tudok-e menni! Egy hétre lelépnie az igazgatónak, kicsit macerás lesz, de megpróbálom megoldani!

-De ha gondot okoz, akkor hagyd csak…

-Nem! Veled akarok menni! Egy hét rettegés nélkül…

-Azért nem teljesen… Ott vannak a fotósok… csak a szobámban lehetünk együtt! Ha Bill meglát minket egy fotón, nekünk végünk!

-És ha elmondanám neki, hogy veled megyek?

-Hát nem tudom…

-Hé! –emelte fel az állam- Ha már bujkálnunk kell, legalább ne mindenhol! Beleőrülnék, ha egész nap csak a szobádban ülnék.

-Jól van! De mit mondassz majd?

-Az nem fontos! Addig még valahogy meg kell oldani azt is, hogy legyen egy hetem.

-Ügyes vagy te, megoldod! –csókoltam a nyakába.

-Azért az ösztönzés is sokat segít… -hunyta le a szemét.

-Azt akarom, hogy legyél vad! –súgtam a fülébe és beleharaptam a fülcimpájába.

-Nem is tudnék most gyengéd lenni! –emelt fel és a falhoz nyomott.

Ugyanúgy voltam, mint Tom. Ha akartam volna se tudtam volna higgadt és gyengéd maradni. Őrülten kívántam őt és kalandra vágytam. Olyan kalandra, amit csak ő nyújthat nekem. Kicsit sem volt gyengéd, harapdált és gyötört, ahogy csak tudott… minden percét élveztem.

-Nah? –dőlt be mellém- Így gondoltad?

-Pontosan így! –bújtam hozzá.

-Egy óra múlva mennem kell dolgozni, beülünk fürdeni?

-Csípem az utójátékot! –csókoltam meg. Nagy nehezen szétváltunk és elmentünk fürdeni. Forró víz, fürdősó, jó sok habfürdő, egy szivacs és minden tökéletes volt. Bemásztunk, Tom a széléhez dőlt, én pedig a csípőjére ültem velem szembe. Fogtam a szivacsot és azzal simogattam egyre libabőrösebb testét.

-Istenien csinálod… -hajtotta hátra a fejét.

-Ez a hála! –nyaltam meg a nyakát kacéran.

-Akkor mindig azt csinálom, amit mondasz! –húzott még jobban magára, mire mindketten felnyögtünk- Upsz! –kezdett el fészkelődni.

-Direkt csináltad… -kezdtem elgyengülni ismét…