Bejártam a várost és szereztem mindent, ami csak kellhet. Lasagnét csinálok, ami Tom kedvence. Mellé majd iszunk finom vörösbort, összebújunk a tv előtt, jó lesz.

Van, amikor bűntudatom van Bill miatt, de elvégre ö is nagyban rásegített arra, hogy máshol keressem a törődést. Egy évig kedves volt hozzám, éreztem, hogy szeret, aztán már a magáénak érzett és gondolta akkor már nem kell velem foglalkoznia. Valamilyen mértékben én is hibás lehetek, elvégre kettőn áll a vásár, valamit én is elszúrtam. De döntöttem, 1 hónap.

-Hű micsoda illatok! –szagolt a levegőbe Tom, amikor hazaért.

-Köszi… -mosolyodtam el.

-Biztos isteni! –ölelt át hátulról és belecsókolt a nyakamba.

-Ne… -léptem el onnan.

-Mi a baj…

-Kicsim! Tom jött haza? –kiabált le az emeletről Bill.

-Igen! A konyhában vagyunk! Mindjárt ebéd!

-Basszus! –ölelt át Tom.

-Ne csináld ezt! –próbáltam eltaszítani- Lebukhatunk!

-Ki tudja, mikor tarthatlak a karomban legközelebb? –csókolt a nyakamba.

-Nemsoká! De most eressz, bármelyik pillanatban itt lehet!

-Najó… -engedett el, így én is lenyugodtam valamelyest.

-Éhen halok! –jött be a konyhába Bill és pont oda adott csókot a nyakamon, ahová az előbb Tom. Ikrek…

-Kész is! –terítettem meg gyorsan.

-Öhm, ti egyetek csak, én telefonálok egyet. –hagyott magunkra Tom.

Láttam az arcát, amikor Bill nyakon csókolt, nem tetszett neki, direkt odanéztem. De mi baja, hisz tudja, hogy ő csak a szeretőm és Bill a barátom. Remélem nem éli bele magát túlságosan, nem akarok játszani vele, nem akarom, hogy fájjon neki.

Ebéd után Bill elment, én pedig felmentem Tomhoz.

-Elment Tom, mi a baj? –kopogtam és bemenetem.

-Semmi! –állt fel az ágyról, ahol eddig gubbasztott.

-Elmondhatod… a nyakcsók?

-Igen… -nézett le a földre.

-Tom…

-Tudom! Bill a barátod, ha itt van, én megszűnök!

-Tom… egy nap múlva el kell mennem egy hétre Milánóba, divatbemutatóm lesz! Ez egy turné és én is megyek!

-Mi? Akkor 3 hetem van? –nézett nagyot.

-Nem… -ráztam meg a fejem- Azt akarom, hogy gyere velem!