-Baj van? –guggolt le elém Tom és a tekintetemet fürkészte.

-Nincs semmi… -fogtam meg az arcát és adtam egy puszit a homlokára..

-Látom…

-… Bill egyszer sem kérdezte meg, hogy van-e kedvem bemenni a munkahelyére… mondjuk ott sem foglalkozott volna velem…

-Én nem Bill vagyok, én Tom vagyok és örülök, hogy bejöttél!

-Vicces, nem? A legjobb barátom többet foglalkozik velem, mint a pasim…

-Azt mondtad ne beszéljünk róla…

-Tudom, csak…

Figyelj, nekem bármit elmondhatsz! Legyen szó bármiről, meghallgatlak!

-Azt hiszem rossz testvért választottam! –mosolyodtam el, mire megcsókolt.

-Majd 1 hónap múlva akarom ezt mégegyszer hallani! –bújt a nyakamhoz.

-Öhm, tudod mit? Mit ennél? Megfőzöm neked!

-Tudsz főzni?

-Fogjuk rá, amikor turnézok is magamnak főzök! Így maximálisan tudok vigyázni az alakomra! Najó, azért nem vagyok profi…

-Értem! Miattam igazán nem kell…

-Nem fáradtság! Mire hazaérsz, kész lesz!

-És a hasadról eszem meg? –csillant fel a szeme.

-Persze! Égjen le a hasamról a bőr, mi?

-Igaz…

-Apropó turné, majd ezzel kapcsolatban valamit kérni szeretnék…

-Szóval kajával fizetsz le? –csókolt meg.

-Mondhatsz nemet is… bár jobban örülnék igennek… -cirógattam meg a mellkasát.

-Ha ilyen szépen nézel rám, nem tudok majd nemet mondani!

-Helyes, ezt akartam elérni!

-Azért előbb majd hallani akarom azt a kérést!

-Oké! –pattantam fel.

-Hova mész? –kapott utánam- Ebéd még odébb van!

-Látszik, hogy én csináltam a reggelit is! Néztél hűtőbe? Semmi alapanyag!

-Akkor menj te kis szorgos asszonyka!

-Asszonyka? Najó, felírom a listára a ciánkapszulát is!

-Csak vicc volt! –csókolt meg- Na menj! –csapott a hátsómra vigyorogva.

-Másnak ezt nem nézném el! Úgyhogy ehhez tartsd magad! Ne bízz abban, aki kaját ad neked! –mosolyogtam rá gonoszan.

-Az életemet is rád bíznám! –csókolt a nyakamba.

-Kopogtak? –néztem az ajtó felé.

-Úgy látszik…

-Akkor megyek! –csókoltam meg és már mentem is.

„Már most hiányzol szorgos kis asszonykám!” –olvastam mosolyogva Tomtól kapott sms-em a suliból kiérve.