Egy szenved�lyes �ra ut�n a konyh�ban, hozz� l�ttunk a reggelihez.

-Ne menj�nk ma valahov�? Vagy dolgozol? –kortyolgattam a k�v�mat.

-Dolgoznom k�ne… de ha akarsz, bej�hetsz velem.

-Oda? �s mit csin�lhatn�k ott?

-K�rbe n�zhetn�l, �gysem volt�l m�g bent.

-Igaz! Akkor megn�zem mit alkott�l. Ha a te �zl�sedet t�kr�zi, izgalmas lehet.

-Az izgalmasat a diri sz�k�ben tal�lod. –cs�kolt meg.

-Kicsit sem vagy egoista! –mosolyodtam el.

-Eg�szs�ges �nbizalom, amit nagyritk�n t�lz�sba viszek!

-Ritk�n, mi?

-Besz�logatsz? –h�z�dott k�zelebb.

-Dehogy! Nem is mern�k olyat! –�leltem �t a nyak�n�l.

-De bizony, hogy besz�lt�l! –cs�kolt a nyakamba.

-Tom… -haraptam az als�ajkamba- El fogsz k�sni!

-H�t �s? �n vagyok az igazgat�, �n megtehetem! –h�zott az �l�be.

-Nem hagyhatom, hogy miattam n�lk�l�zni�k kelljen t�ged! A nagyra becs�lt, kicsit sem egoista igazgat�jukat!

-Te most ironiz�lsz?

-Egyetlen sz� sem volt ironikus! –emeltem fel a kezem v�dekez�n.

-Most sz�rakozol?

-�h�m! –mosolyodtam el.

-Ne csin�ld! –cs�kolt meg.

-Eln�z�st… (cs�k)… nah… (cs�k)… gyer�nk! –sz�lltam le r�la nagynehezen. Felment�nk, letusoltunk, elk�sz�lt�nk, azt�n ir�ny Tom git�r sulija.

-Asztaa! –k�pedtem el, ahogy be�rtem- Hangulatos!

-K�szi!

-J�k ezek a k�pek! –mutattam a falra, ahol az egykori Tokio Hotel volt l�that�.

-Im�dtam azokat az �veket! �lelt �t h�tulr�l.

-Tom… �s ha valaki megl�t? –n�ztem k�rbe.

-�n csak… �r�l�k, hogy m�r megcs�kolhatlak v�gre.

-Ezt hogy �rted?

Pont �gy mondta, mintha mindig is erre v�gyott volna. Mi van, ha Tom r�g�ta szeret? Nem, az ki van z�rva!

-Khm… sehogy! –engedett el- Majd gyere az irod�mba, ha v�gezt�l! –nyomott egy puszit az arcomra �s elment. K�rbej�rtam az eg�sz sulit, ut�na visszamentem Tomhoz. Am�g � telefon�lgatott, addig megpr�b�ltam felh�vni Billt, de persze szok�s�hoz h�ven, nem vette fel a telefont…

Engem pedig nyomasztott az, ahogy reggel elv�ltunk. De � hib�zott, neki k�ne keresnie engem, nem pedig ford�tva. De � �gysem fog…