„A titkolt szép cselekedetek a legbecsesebbek…”

-Na, hol az a reggeli? –ölelt át hátulról Tom, miközben a pultnál ügyködtem pár szendviccsel.

-Mindjárt kész! –néztem hátra rá egy csókért.

-Hogy állsz a konyhával? –csókolt a nyakamba.

-Tom, a perverz hajlamaidat leszel szíves…

-… elfelejteni? –vigyorgott rám.

-Khm… estére tartogatni… -pirultam el.

-Zavarban van kedves? –haladt csókjaival a vállam felé.

-I-igen!

-Szegénykém… az öcsém teljesen kiéheztetett!

-Kérhetek valamit? –fordultam felé.

-Bármit! –érintette homlokát az enyémhez.

-Ne beszéljünk róla…

-Csak még valami.

-Mégpedig?

-Miért vagyok a szeretőd? Úgy értem… ha nem törődik veled miért nem szakítotok?

-Szeretem őt Tom… -sóhajtottam.

-… Mégis nálam keresed a szeretetet.

-Csak remélni tudom, hogy megjön az esze. 1 hónap múlva lesz a 4. évfordulónk és szeretném, ha nem szólnál neki! Ne emlékeztesd! Azt akarom, hogy magától tudja…

-És mi van, ha…

-Szakítok vele!

-Értem… és… el is akarnál költözni?

-Nem tudom! Attól függ, hogy válunk el, ha egyáltalán szakítás lesz a vége…

-Akkor… 1 hónapom van?

-Igen…

-Akkor ne beszéljünk róla, csak élvezzük ki! Én mindent megteszek, hogy neked jó legyen!

-Én pedig, hogy neked! Úgyhogy szólj, ha valamit rosszul csinálok!

-Csak add azt az imádnivaló önmagadat és nem lesz gáz! –húzott magához.

-Talán az menni fog! –csókoltam meg.

-Eddig jó! –mosolyodott el.

-Na, reggeli! –fordultam ismét a szendvicsekhez.

-Nem is vagyok már éhes annyira! –ölelt át.

-Nem? Ez furcsa, én sem! –csókoltam bele a nyakába, ő pedig felültetett a pultra.

-Micsoda véletlen egybeesés! –kötötte ki a köntösöm.

-Ugye? –vettem le a pólóját és elhajítottam- Upsz!

-Mi az?

-A pólód… -mondtam, mire odanézett. A póló a szendvicseken landolt, egyenesen a kechupos tetejükön.

-A kedvencem volt…

-Bocsi…

-Kit érdekel? Van mosógép! –esett újra nekem. Bill már régen ordibált volna, az tuti, hogy csak a dior pólóját ne…