-Sajnálom! –ölelt magához Tom, amikor Bill elment.
-Ne sajnáld! Megszoktam…
-Jess… -sóhajtott fel és elengedett.
-Mi a baj?
-Én csak… az öcsém barátnője vagy…
-Aki nem érdemel meg! Te magad mondtad…
-De attól még nem ölelgethetlek…
-Miért nem? –mentem hozzá közelebb- Régen is ölelgettél…
-Ami a bulin történt… -lépett hátrább-… egyszeri alkalom volt!
-Tudom! És nem kell megtörténnie!
-De… de én akarom! Ezért… inkább nem érek hozzád!
-És ha én is akarom?
-Nem tehetjük! És nem csak Bill miatt! A legjobb barátom vagy Jessica!
-És az is maradok! Tom, te… te szöges ellentéte vagy Billnek, te foglalkozol velem! –kapaszkodtam a pólójába.
-Mert fontos vagy nekem! Jess, mit akarsz tőlem?
-Mit akarjak? –csókoltam bele a nyakába.
-Azt akarod, hogy szeresselek? Hogy tőlem kapd meg azt, amit Billtől nem?
-Te mit akarsz?
-Csak… téged! Nem érdekel, ha csak bosszúból vagy velem, vagy ha csak azért, hogy törődjek veled, én a…
-…A szeretőm akarsz lenni?
-Ha ezzel elérhetem, hogy megcsókolhassalak, szeresselek, kényeztesselek, akkor igen! Pedig nem szabad… de ha a közelembe jössz, elborul az agyam és nem látok tisztán!
-Akkor… a szeretőm vagy? –néztem fel rá bizonytalanul.
Megcsókolt és ez nekem felért egy hatalmas nagy igennel.
-Csak egyet kérek!
-Mit? –kaptam ajkai után.
-Ha nem akarod, azonnal szólsz! És ha megbánod is, ugyanolyan jó barátok maradunk, mint eddig! Rendben?
-Rendben! –mosolyodtam el- De te is szólj, ha megbánod!
-Nem fogom! Tudom, mit teszek, tudom, hogy nem szabadna! Bill az öcsém és te a barátnője vagy! Mégis… akarlak! Magam mellett akarlak tudni minden reggel, minden este, minden pillanatban!
-Rég törődött már velem valaki annyira, mint te!
-Ne izgulj, hamar meg fogod szokni, garantálom! –csókolgatta a nyakam.
-Már elfelejtettem milyen érzés tartozni valakihez!
-Én minden nap eszedbe fogom juttatni!
-Köszönöm, hogy létezel! –csókoltam meg.
-Én köszönöm neked… -csókolgatta a nyakam.
-…R-reggeli? –hunytam le a szemem, ahogy hideg piercingje a bőrömet érintette.
-Benne vagyok! –engedett el, megfogta a kezem és lementünk a konyhába. Úgy éreztem magam, mint egy tini, aki most talált rá az igazira és még izgatott. Be van zsongva…
|