A nap további részét a szobámba töltöttem, és amikor Bill este 9-kor sem volt még itthon, kiborultam. Felhívtam, de az szokás szerint foglalt volt, így üzenetet hagytam neki… megint.

10 körül bekopogtam Tomhoz, hátha befogad, semmi kedvem nem volt megint egyedül aludni.

-Szia! –jött ki- Baj van? –dörzsölgette a szemeit.

-Felkeltettelek? Ne haragudj!

-Semmi baj!

-Khm… csak… azt akartam kérdezni… hogy esetleg… khm… aludhatnék ma nálad? Természetesen csak aludni! Bill megint nem jött haza és semmi kedvem megint egyedül aludni…

-Hát, ami azt illeti, van… nálam valaki éppen!

-Oh… é-értem! Oké! Akkor… felejtsd el! –fordultam is sarkon.

-Várj! Fél perc! –ment vissza a szobájába és kis idő múlva egy nő jött ki onnan, nem éppen nyugodt lelkiállapotban.

-Na, megvan a hely… -mosolygott rám Tom.

-Mi? Te elküldted? Nem kellett volna! Talán még…

-Hagyd már, túléli!

-Legalább…

-Ki talál! –húzott be a szobájába.

-De a barátnőd biztos nem fog ezért…

-Ő nem a barátnőm!

-Hát akkor?

-Nem volt kedvem egyedül aludni!

-De…

-Már elküldtem, nem gondolhatod meg magad! .mászott be az ágyba.

-Oké… -másztam be én is- Jó éjt! –takaróztam be és leoltottam a kis lámpát.

Tom közelebb bújt és a hasamhoz dúródott.

-Jó éjt! –adott egy puszit rá.

-Kényelmes vagyok?

-Nagyon! –simogatta az oldalam.

-Pff, akkor jó! –mosolyodtam el.

Különös álmom volt. Tom és Bill egymás mellett álltak, nekem pedig választanom kellett közülük. Odaléptem Billhez és megcsókoltam, majd Tommal is ugyanezt tettem. Lehunytam a szemem, és épp amikor kimondtam volna egy nevet, felébredtem.

-Jessica! –láttam meg Tomot fölém hajolva- Jól vagy?

-Cs-csak álom volt! –néztem rá zavartan.

-Gyere, reggelizzünk! –mosolygott rám.

-Reggel van! –néztem az ablak felé, ahol besütött a nap.

-Igen! –szállt le rólam és öltözni kezdett.