A nap tovbbi rszt a szobmba tltttem, s amikor Bill este 9-kor sem volt mg itthon, kiborultam. Felhvtam, de az szoks szerint foglalt volt, gy zenetet hagytam neki… megint.
10 krl bekopogtam Tomhoz, htha befogad, semmi kedvem nem volt megint egyedl aludni.
-Szia! –jtt ki- Baj van? –drzslgette a szemeit.
-Felkeltettelek? Ne haragudj!
-Semmi baj!
-Khm… csak… azt akartam krdezni… hogy esetleg… khm… aludhatnk ma nlad? Termszetesen csak aludni! Bill megint nem jtt haza s semmi kedvem megint egyedl aludni…
-Ht, ami azt illeti, van… nlam valaki ppen!
-Oh… -rtem! Ok! Akkor… felejtsd el! –fordultam is sarkon.
-Vrj! Fl perc! –ment vissza a szobjba s kis id mlva egy n jtt ki onnan, nem ppen nyugodt lelkillapotban.
-Na, megvan a hely… -mosolygott rm Tom.
-Mi? Te elkldted? Nem kellett volna! Taln mg…
-Hagyd mr, tlli!
-Legalbb…
-Ki tall! –hzott be a szobjba.
-De a bartnd biztos nem fog ezrt…
- nem a bartnm!
-Ht akkor?
-Nem volt kedvem egyedl aludni!
-De…
-Mr elkldtem, nem gondolhatod meg magad! .mszott be az gyba.
-Ok… -msztam be n is- J jt! –takarztam be s leoltottam a kis lmpt.
Tom kzelebb bjt s a hasamhoz drdott.
-J jt! –adott egy puszit r.
-Knyelmes vagyok?
-Nagyon! –simogatta az oldalam.
-Pff, akkor j! –mosolyodtam el.
Klns lmom volt. Tom s Bill egyms mellett lltak, nekem pedig vlasztanom kellett kzlk. Odalptem Billhez s megcskoltam, majd Tommal is ugyanezt tettem. Lehunytam a szemem, s pp amikor kimondtam volna egy nevet, felbredtem.
-Jessica! –lttam meg Tomot flm hajolva- Jl vagy?
-Cs-csak lom volt! –nztem r zavartan.
-Gyere, reggelizznk! –mosolygott rm.
-Reggel van! –nztem az ablak fel, ahol besttt a nap.
-Igen! –szllt le rlam s ltzni kezdett.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
