-Boldog szlinapot kicsim! –fogadott a konyhban Bill.
-Tegnap volt a szlinapom!
-Tudom, s ne haragudj, de…
-Konferencia volt…
-Mi?
-Tom ezt mondta.
-Ja, igen, csak nem hittem, hogy elmondta.
-Semmi baj Bill, megrtem… -mosolyogtam r knyszeredetten.
Rosszul esett, hogy nem mondta el az igazat.
-Na, de most tid az egsz dlelttm! –hzott maghoz.
-A… dlelttd?
-Igen!
-Mirt, utna… munka! –esett le.
-Kicsim… -kezdett el magyarzkodni, de flbeszaktottam.
-Akkor kihasznljuk azt a dlelttt! –bjtam hozz.
-Biztos nem haragszol?
-Megrtem…
-Ksznm! –cskolt meg.
-Ezt inkbb ne ksznd… -mondtam halkan.
-Gyere desem, van egy csom ajndkom.
Elszr az esett rosszul, hogy hazudott, aztn hogy ajndkokkal akarja megvenni a szeretetemet, na s az, hogy megint a munkja a fontosabb. Elegem van, mirt nem veszi szre, mennyire fj, amit csinl?
Bill rengeteg ajndkot vett s nem mintha nem reztem volna hzelgnek, de mindet odaadtam volna azrt, hogy az egsz napja az enym legyen. Egyetlenegy nap! Tl nagy krs?
-Vacsira jvk! –bcszkodott ebd eltt.
-De legalbb ebdre… -kezdtem krlelni, de tudtam, felesleges, gysem marad, akr krem, akr nem-… Biztos?
-grem! –cskolt meg s mr el is ment.
-Jssz enni? –szlt a htam mgl Tom, az ajtflfnak tmaszkodva.
-Nem fog jnni, igaz? Tegnap sem rt haza… -nztem mg mindig az ajtt, ahol Bill az elbb tmaszkodott.
-Nem tudom Jess! –simogatta meg a htam.
-Szerinted… megcsal? –nztem htra r knnybe lbadt szemekkel.
-Nem! –lelt maghoz- Dehogyis! Szeret tged, mg ha…
-… nem is mutatja ki? –nztem fel r.
-Gyere, egynk! –ment a konyhba, n pedig kvettem.
Utlom magam a gondolataim miatt, de ahogy Tom elment elttem, elmosolyodott, beszlt, csak a tegnap este jrt az eszemben. Pedig nem szabad. De mgis… az a knyeztets s trds, amit tle kaptam, elvarzsolt. Eltte Billel majdnem egy ve nem szeretkeztnk… s Tom… odafigyel rm, trdik velem, s ha csak egy jszakra is, de j volt fontosnak rezni magam…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
