-Tényleg? –kérdezte meglepetten Tom.
-Meg is fogadtam, hogy többet nem csókolózom!
-Én is, ahhoz képest…
-Te vagy Don Juan!
-Na, de most komolyan, annyira rossz voltam?
-Kislány voltam Tom! Mellesleg te is megfogadtad, akkor én is rossz voltam?
-Kisfiú voltam Jessica!
-Voltál?
-Hé, attól még, hogy részeg vagy, nem nézek el mindent!
-Ez van! –másztam közelebb.
-Jess…
-Én megpróbáltam Tom… de őrülten kívánlak! –másztam vissza az ölébe- Kérlek, állíts le! Mert magamtól nem megy! –csókoltam meg.
-Nekem sem! –húzott magához.
-Csak egy éjszaka!
-De az gyönyörű lesz!
-Szeress Tom! Csak ma este érezzem, hogy valakinek fontos vagyok! –csókoltam bele a nyakába.
-Nekem mindig az vagy!
Felemelő érzés volt tudni, hogy valaki így szerethet, mint ahogy Tom kényeztetett…
-Ugye ez köztünk marad? –pusziltam meg a mellkasát a végén.
-Bill megölne, ha megtudná… -bújt közelebb.
-Holnapra mindent szépen elfelejtünk és éljük tovább az életünket!
-Ahol az öcsém meg sem érdemel…
-… Nagyon pöpec bulit hoztál össze!
-Köszönöm!
-Nem! Én köszönöm!
-Jó éjt! –csókolt meg- Boldog szülinapot!
-A legszebb ajándékot adtad! –bújtam még közelebb- Köszönöm! Jó éjt!
Beszippantottam Tom illatát és mosolyogva hunytam le a szemem alvásra. Tudom, hogy hiba volt, de nem bántam meg… és remélem Tom sem. De nem tehetek a gyengeségemről, nő vagyok, akit a szerelme 2 éve hanyagol, kell egy kis törődés végre, kényeztetés, forró csókok, szenvedélyes éjszakák… és ez az éjszaka ilyen volt.
Minden csókja a bőrömbe égett, mintha örökre magamon viselném. Megcsaltam Billt, de ő is megcsalt engem a munkájával. A másik szerelmével, akivel szemben mindig csak a rövidebbet húzhatom.
Reggel Tom nem volt mellettem, amikor ébredezni kezdtem, viszont a saját ágyamban voltam. Biztos haza hozott, jó mélyen alhattam, hogy nem vettem észre.
Felöltöztem valami kényelmesbe és lementem. Nem igazán tudtam mire számítsak, kellemetlen lesz találkozni vele, vagy nem. Elvégre együtt lakunk, egyszer úgyis találkoznunk kell. Részemről én tartom azt az álláspontot, hogy csak egyszeri alkalom volt, és én nem érezném kellemetlennek, hogy találkozzunk, de fogalmam sincs ő hogy van ezzel, mit gondol erről. Talán nem is emlékszik rá, csak én görcsölök ezen ennyit…
|