-Asszem én becsíptem! –mondtam Tomnak egy óra múlva.

-Tessék? –hajolt közelebb.

-Asszem én… jaj… -szédültem meg.

-Jól vagy? –kapott el.

-Nemh… -kaptam a fejemhez.

-Oké, gyere! Elmegyünk egy csendesebb helyre és kialszod magad, jó?

-Nem! Nem akarok aludni!

-Akkor beszélgetünk!

-O-okkééé! -kapaszkodtam a karjába és bementünk egy csendes szobába.

-Óvatosan… -vezetett az ágyhoz- Hopp! Így! –ültetett le.

-Köszi!

-Jól vagy?

-Már igen! –húztam be magam mellé és a nyakához bújtam.

-Mi a baj?

-Törődés kell… és te törődsz velem.

-Erre való egy barát! –simogatta meg a hátam.

-Mi a baj velem Tom? Megbízhatatlan vagyok? Önző? Csúnya? Kövér? Túl vékony? Vagy mi? Miért fontosabb a munkája? Miért nem kíván? Mit rontok el Tom?

-Semmi! Az égvilágon semmi baj sincs veled! Bill csak… megszállott, meg sem érdemel téged…

-És te megérdemelsz? –néztem fel rá.

-Hogy én… öhm…

-Te kívánsz Tom? Akarsz engem?

-Jess ez…

-Nyugodtan megmondhatod az igazat, nem lesz semmi következménye! Valószínűleg emlékezni sem fogok rá! Úgyhogy… -megcsókolt, így elhallgattam. Az ölébe húzódtam, de közben egy pillanatra sem szakadtam el finom ajkaitól.

-Ez… nem ismétlődhet meg… -kapkodott levegő után.

-Akarom! –csókoltam meg és ő sem ellenkezett tovább.

Hátradőlt az ágyon és akkor kaptam észbe…

-Jézusom! –kaptam a szám elé és leszálltam róla- Ne haragudj! Le kell állnom… részeg vagyok, és nem tudok uralkodni magamon! Bocsáss meg!

-Semmi baj… -ült fel ő is- Csak egy kicsit felizgattál! –mosolyodott el.

-Bocsi…

-Le kell higgadnunk, egy pillanatnyi elmezavar miatt nem kockáztathatjuk a barátságunkat!

-… Emlékszel az első csókunkra?

-Jesszus, mikor volt az már! –emlékezett vissza.

-Hát igen…

-Az volt az első!

-Komolyan?

-Bizony, úgyhogy büszke lehetsz, te csókoltad meg a nagy Tom Kaulitz-ot először.

-Pontosabban engem csókoltál meg legelőször.

-Ja, igen!

-Mellesleg… nekem is te voltál az első…