Torta után lementünk a nappaliba, és amíg én a filmválasztással bajlódtam, addig Tom elment telefonálni.
-Mondd gyorsan! –vette fel sokadik csörgés után telefonját Bill.
-Először is, szia! –Tom.
-Szia…
-Másodszor… nem felejtettél el valamit?
-Őőő… jesszus, de! Lécci hozd be!
-Jessicát?
-Mi? Hogy jön ő ide? A mappát az éjjeli szekrényről! Otthon felejtettem, behoznád?
-Nem a rohadt mappádra gondoltam! –akadt ki Tom- Jessica! Emlékszel még rá? Egy gyönyörű, okos, imádnivaló modell, nem mellesleg a barátnőd! Na, rémlik valami?
-Igen, rémlik! –türelmetlenkedett Bill- De mi van vele?
-Te csak játszod a hülyét, vagy tényleg minden évben el akarod játszani ezt vele? Bill! Szülinapja van!
-Jesszus! Tényleg!
-Megvilágosodtál?
-Most mit csináljak, egy csomó munkám van!
-Mondjuk vonszold ide a segged! Tök’ szomorú volt reggel…
-Lehetetlen, úszom a melóban…
-Én is úsznék! De kivettem egy szabadnapot, csak hogy vele lehessek! Neked ez miért jelent gondot?
-Szórakoztasd, este megyek! –tette is le Bill, Tom pedig dühében a földhöz vágta mobilját.
-Baj van? –mentem be hozzá a csattanás hallatán.
-Nem…
-Billel beszéltél, ugye? Tom, kérlek, mondd el, ha vele beszéltél!
-Igen… vele beszéltem…
-Elfelejtett…
-Jess… öhm… nem felejtett el! El akart vinni vacsizni, de váratlanul konferencia csúszott be, nem engedik el!
-Értem… szegény!
-V-választottál filmet?
-Igen! Gyere, megcsináltam a páholyunkat is! –mutattam a kanapéra, ami tele volt párnákkal és egy pokrócot is odakészítettem. Bevackoltuk magunkat és elindítottuk a filmet- Tom… -szólaltam meg a film vége felé.
-Igen?
-Köszi, hogy nem mondtad el az igazat… bár tudom, hogy elfelejtett.
-Honnan…
-Ismerlek Tom! Nekem nem tudsz hazudni úgy, hogy el is higgyem! És magad mondtad, hogy egész napra terveid vannak!
-De ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged!
-Tudom… csupán a két szerelme közül most is a munkáját választotta.
-Na, várj, van itt neked még valami! –szállt ki mellőlem és felrohant a szobájába. Fél perc múlva ismét bemászott mellém és egy kis dobozkát szorongatott.
|