Nem is tudom, mi hajt még, talán a megszokás… de ennek nem lehet jó vége, mert lassan egyre magányosabb vagyok…

„Akit szeretsz, el kell engedned, ha visszatér hozzád, a tiéd, ha elvesztetted, soha nem is volt az…”

-Legalább ma ne menj be! –kérleltem reggel szerelmemet.

-Miért? Ugyan olyan munkanap, mint a többi! Na, mennem kell, szia! –hagyott magamra.

-Remek… -dőltem vissza az ágyba.

Egy óra múlva arra ébredtem, hogy nyílik az ajtó.

-Jó reggelt nagylány! –jött be egy szülinapi csákóval a fején és egy tálcával a kezében Tom- Boldog szülinapot! –ült le az ágyam szélére.

-Köszönöm, te vagy a legjobb barát a világon! –öleltem meg.

-Az öcsém megint elfelejtette, mi?

-Khm… ari a csákód!

-Jessica…

-Nem érdekes Tom! Ez ugyanolyan nap, mint a többi! Igaza van!

-Ezt Bill mondta?

-Mit hoztál? –szemeztem a tálcán lévő mini tortával.

-Jess!

-Igen, ő, és akkor? Igaza van…

-Na, majd én beszélek vele…

-Ne! Tom, nem nagy ügy…

-Persze! Ma vagy 24 éves! Könyörgöm, 3 éve vagytok együtt, az utóbbi 2 évben mindig elfelejtette a szülinapodat! 25 éves, igazán fejben tarthatná már!

-Fontos a munkája…

-Nekem is az enyém, mégis van rád időm, pedig nem én járok veled!

-Az más! Ő egy komoly divatcéget vezet, te pedig gitár sulit…

-Szóval szerinted én nem gürizek eleget?

-Nem! Nem ezt mondtam! Aj, Tom, kérlek, ne veszekedjünk már…

-Oké… De legalább célozgathatok rá?

-…Legyen! –mosolyodtam el.

-Oké! Na, edd meg szépen a tortád, egy csomó programot terveztem még mára!

-Neked nem kell dolgoznod? –adtam a szájába egy falat finomságot. Oroszkrém torta, a kedvencem.

-Szabadságon vagyok! Direkt! Hm, ez finom! –nyalta meg a száját.

-Láttam, hogy már bele nyalakodtál.

-Nem bírtam ki, bocsi!

-Semmi baj! –mosolyodtam el.