-          Mik a terveid? –kérdezte tőlem, megállva egy butik előtt.

-          Hogy érted? –néztem rá ártatlanul pislogva.

-          Jézusom Barbi, semmi terved sincs? Vásárolni az ember céltudatosan jár! –oktatott ki- Először is! Mi a tervünk? Csábítás, visszaszerzés, meglepetés, vagy csak amolyan a magunk kényelmére törekvés?

-          Ő… a kényelem?

-          Csábítás! –intett le azonnal- Második lépés! Milyen szinten csábítás?

-          Azt hiszem, csak olyan kis hogy is mondjam…

-          Szerényen?

-          Pontosan!

-          Felejtsd is el! Harmadik lépés!

-          Mi a harmadik lépés?

-          Befelé! –mosolyodott el, majd beléptünk az üzletbe, amivel egy 3 órás vásárlás vette kezdetét a plázában.

Beújítottam pár csizmát, szoknyát, farmert, persze csak módjával, de szerencsére mostanában úgy álltunk anyagilag, hogy ez az egyszeri alkalom belefér.

-          Ennyi! Végeztem! Ez a sál az utolsó volt! –ültem le egy padra kimerülten- Nem tudom, te hogyan bírod ezt!

-          Én már tapasztalt vagyok drágám! –kuncogott- Én egyedül élek, úgyhogy megengedhetem magamnak! Persze ezt ne úgy értsd, mintha Bradet tehernek tekinteném a számodra…

-          Tudom Rebeca! Értem, amit mondasz! De ez most jól esett! –sóhajtottam elégedetten- Kikészültem ugyan, de jól esett!

-          Akkor eljössz hozzám vacsizni?

-          Jó lenne, de Brad…

-          Péntek van, nem?

-          De igen, de…

-          Aludjon ott az egyik barátjánál!

-          Hát nem is tudom…

-          Figyelj rám Barbara, néha neked is ki kell kapcsolnod! Tudom én, hogy felelősséggel tartozol az öcsédért és megértem! De főállású anyának és nővérnek lenni nehéz feladat! És még dolgozni is mellette! Neked is jár a pihenés! És nem mellesleg, Brad is imádni fog érte! Ott alszol nálam, mit szólsz? Reggel pedig segítek belebújni valamelyik új ruciba és beviszlek dolgozni, na?

-          Istenien hangzik! –mosolyodtam el.

-          Akkor mondj igent! Ja és ha ez segít, vagy egy liter jégkrém a fagyasztómban, ami csak ránk vár! Tiéd a vanília, enyém a csoki, mit szólsz?

-          Csajos este? –csillant fel a szemem.

-          Csajos este!

-          Oké, legyen! –egyeztem bele. Tényleg rám fért már egy kis pihenés.

-          Akkor lepakoljuk a cuccaidat nálad, aztán irány hozzám!

-          Oké! –tápászkodtam fel a nagyjából 10 szatyorral.

Hazaérve előkerítettem Bradet, aki a nyakamba is ugrott, amikor közöltem vele, hogy ott aludhat az egyik barátjánál, persze csak okosan, semmi zűrös ügy.

-          Ígérem és köszönöm! –vonult is be a szobájába.

-          Látod, megmondtam! –mosolygott utána Rebeca.

-          Remélem, mindig ilyen marad… jó lenne, ha nem kellene azért aggódnom, hogy rossz társaságba keveredik.

-          Annál sokkal jobban nevelted!

-          Remélem…

-          Reggel 10-re mész be, ugye?

-          Igen!

-          Akkor jó, mert fél 9-kor fodrászhoz megyünk!

-          Mi?

-          Bizony! Tom ha meglát, biztosan nem fog tudni ellenállni neked!

-          Csak amíg meg nem tudja, hogy én voltam, aki titokban megcsókolta…

-          Nem fog kiderülni… teszünk róla…