-          Menjünk! –mondta Tom, miután rendezte a számlát.

-          Mondja, a barátnőjét nem zavarja, hogy más nőkkel ebédel?

-          Őt semmi sem zavarja, amíg pénzelem és különben is magára nem nőként nézek, hanem mint a titkárnőmre! Úgyhogy semmi oka a féltékenykedésre…

-          Értem… -törtem le egy pillanat alatt. Szóval szerinte én nem vagyok nő? Remek…

-          Valami baj van? –kérdezte már a liftben- Az étterem óta meg sem szólalt csak tőmondatokban…

-          Semmi bajom!

-          Megbántottam?

-          Nem!

-          Biztos?

-          Igen! –léptem ki a liftből, amikor az végre kinyílt.

Rebeca már az asztalomnál várt sztorira éhesen.

-          Akkor majd találkozunk! –szólt utánam, aztán bement az irodájába.

-          Na mi volt?

-          Semmi! –dobtam le a táskámat az asztalra rosszkedvűen.

-          Történt valami?

-          Nem! De mostmár tudom, hogy tényleg semmi esélyem!

-          Miért? Ezt ő mondta? A féreg…

-          Azt mondta, rám nem nőként tekint, hanem csak egy titkárnőként!

-          És te elhitted?

-          Naná! Ez életem legrosszabb napja Rebeca! Miért kellett vele elmennem egyáltalán? Ja igen, már tudom! Mert TE elintézted!

-          Most ez az én hibám? Mutasd meg neki, hogy igazi nő vagy, nem pedig egy tárgy!

-          Azt sem tudom már mit ettem rajta!

-          Mondjuk a testét, na meg az ajkait, a szemét, a hangját…

-          Kösz, elég lesz… -sóhajtottam- Tom egyszerűen túl tökéletes és én túl tökéletlen vagyok hozzá…

-          Ez hülyeség! Ha ilyet mond, meg sem érdemel!

-          Mindegy, hogy megérdemel-e, akkor sem kellek neki!

-          Délután vásárolunk!

-          Te lehet, hogy nem dolgozol, de én igen!

-          Az irodában mindennel végeztél?

-          Igen!

-          Akkor délutánra mi vár?

-          Nem tudom, ha Tom akar valamit, én ott vagyok!

-          Mondd neki, hogy nyomozni mész! Aztán ha kérdezi, nem találtál semmit, oké?

-          Nem is tudom…

-          Tuti elenged nyomozni!

-          És ha lebukok?

-          Egész estig itt lesz bent!

-          Oké…

-          Helyes! Ezt már szeretem! Akkor egy óra múlva itt találkozunk!

-          Oké…

-          Barbara! –szólt ki nekem Tom.

-          Igen? –mentem be hozzá.

-          Délutánra nincs munkája…

-          Köszönöm, akkor elmegyek a klubba…

-          Oda én megyek, maga próbáljon utána járni, hogy ki kit hozott magával!

-          Rendben!

-          Menjen!

-          Viszlát! –mentem is ki.

Remek, el vagyok engedve, ez könnyen ment. Megvártam még Rebecát, addig megnéztem az e-maileket és válaszoltam is rájuk.

-          Na készen állsz a nagy… nyomozásra? –kacsintott rám.

-          Essünk túl rajta!

-          Csini leszel!

-          Inkább őrült!

-          Na gyerünk, mielőtt meggondolod magad! –ragadta meg a karom, én pedig felkaptam a kabátom és beszálltunk a liftbe. Igaza volt, tényleg meggondoltam magam… de már túl késő.