-T-Tom! -pislogtam r� k�nnybel�badt szemekkel.

-J�l vagy?

-Igen...de...mi�rt �lsz a f�ld�n?

-Most l�kt�l le! �lmodban azt kiab�ltad, hogy "Ne!" azt�n lel�kt�l az �gy sz�l�r�l! -t�p�szkodott fel �s vissza�lt mell�m.

-Ne haragudj! -sz�gyeltem el magam.

-Semmi baj, de tuti j�l vagy? Amikor r�d tal�ltam. ott kuporogt�l egy barlang mellet �s...

-Te hozt�l vissza?

-Igen! Nem j�tt�l �s agg�dtam! Azt�n megkerestelek �s r�dtal�ltam �s �gy megijedtem �s...

-K�sz�n�m! -�leltem �t hirtelen.

-Szivesen, de... -�lelt vissza.

-�gy f�ltem Tom! -s�rtam el magam- Felmentem �s...telefon...David...azt�n visszaindultam �s elt�vedtem!...Hideg....s�t�t! Jaj! -kapaszkodtam bel� m�gjobba.

-J�l van, nyugodj meg!

-K�sz�n�m!

-K�rsz valamit? �hes vagy?

-Most...csak aludni akarok...-engedtem el.

-J�l van! -mosolyodott el, majd fel�llt.

-...veled! -n�ztem a szem�be, mire m�gjobban elmosolyodott.

Felemeltem a takar�t, � pedig bem�szott mell�m.

-J��jt kicsim! -cs�kolt meg, majd visszafek�dt mell�m.

-...Tom! -sz�laltam meg p�r perc m�lva.

-Igen?

-F�zok! -mondtam �s k�zelebb j�tt, �t�lelt.

-Na? -adott egy apr� puszit a v�llamra.

-T�k�letes! -b�jtam hozz�- K�szi! -vigyorogtam.

-� nagyon szivesen! -cs�kolt bele a nyakamba.

N�h�ny perc m�lva m�r mindketten egyenletesen szuszogva aludtunk.

-Na? -k�rdezte Kim k�v�ncsian, miut�n David letette a telefont.

-Szerintem siker! Azt mondta megy is Tomhoz, mert m�r biztos v�rja!

-Na v�gre! -mosolyodott el Simone is.

-J�k vagyunk! -cs�kolta meg Bill Kimet.

-Tudt�k �k, hogy �sszetartoznak, csak egy kis �szt�nz�s kellett! -Kim.

-Rem�lj�k ez m�r �gy is marad! -David.

M�snap sok�ig lust�lkodtunk �s b�r farkas�hes voltam, nem akar�ztam kim�szni Tom mell�l. Mikor m�r vagy sz�zadszorra korgott hatalmasat a gyomrom, Tom is �bredezett.

-Mi�rt nem eszel? -k�rdezte csukott szemmel �s m�gjobban hozz�mb�jt.

-Nem akarlak itthagyni! -vallottam be, mire elmosolyodott.

-Ez kedves, de ha m�gegyet korog a gyomrod, �n eszlek meg t�ged! -kezdte el puszilgatni a hasam.

-F�lnem k�ne? -k�rdeztem �s k�zben m�gegyet korgott a hasam.

-Most v�ged! -m�szott r�m.

-Upsz! -h�ztam el a sz�m vigyorogva.

-Utols� k�v�ns�g?

-Legyen m�g 100 k�v�ns�gom! -nyujtottam ki r� a nyelvem pimaszul.

-Ezen k�v�l? -nevetett �desen.

-Hm...l�ssuk csak ez neh�z k�rd�s! Gondolkodjunk csak! -tettem �gy mintha t�rn�m a fejem.

-Na?

-...Te! -n�ztem m�lyen a szem�be, mire � is megkomolyodott. Lesz�llt r�lam �s kiment. Nem �rtettem hova megy, rosszat mondtam? Vagy � m�r nem akarja? F�l perc m�lva j�tt vissza egy t�ny�rral a kez�ben, melyen k�t csokis kroisant hevert.

-Att�l tartok ez lehetetlen! -c�lzott el�bbi k�v�ns�gomra, majd ideadta a t�ny�rt- Ugyanis �n m�r a ti�d vagyok! -mosolyodott el v�gre.

-T�nyleg? -mosolyodtam el �n is.

-Bezony! Most pedig j� �tv�gyat! Egy�l, nehogy nekem elfogyj!

-Felh�zlalsz, hogy azt�n ehess meg? -n�ztem r� �sszesz�k�lt szemekkel.

-Lebuktam?

-Mint a huzat!

-Jaj!

-Utols� k�v�ns�g?

-Te! .kapott ajkaim ut�n, de elh�z�dtam onnan.

-Nem fog menni! -v�gtam komoly atrcot.

-Mi�rt? -ijedt meg.

-Tom...ne haragudj! De az a helyzet...hogy...�n m�r r�g a ti�d vagyok! -nevettem el a v�g�t �s megcs�koltam.