-Mit mondtál? -kérdezte összezavarodva Tom.

-Szeretlek! Olyan nehéz ezt elhinni?

-Nem, csak...mindig lekoptatsz és...

-Tom, neked barátnőd van, nem fogok közétek állni, ha szereted!

-Te tényleg ezt hiszed?

-Nem tudom, csak azt tudom, hogy én mit érzek! És akarlak! Most! -csókoltam meg.

-Gyere! Most bemegyünk szépen! -vett fel a karjába és bevitt.

-Fázok! -másztam be a takaró alá.

-Csurom víz vagy, nem csodálom! -mosolyodott el.

-Utálok részeg lenni!

-Magadnak köszönheted!

-Utállak!

-Az előbb még szerettél!

-Szeretlek is! -öleltem át a nyakánál vigyorogva.

-Nők!...Na várj! -levette a pólómat.

-Mégis benne vagy? -csillant fel a szemem és benyúltam a pólója alá.

-M-Maya...

-Beijedtél? -néztem rá ártatlanul, mire megcsókolt és hátradöntött- Ez is vizes! -vettem le a pólóját.

-Ezért holnap ki fogsz nyírni! -tért rá a nyakam kényeztetésére.

-Lehet! -kerültem most én felülre, de aztán rögtön meg is firdult a helyzet.

-Le kell...(csók)...nyugodnunk!

-Nem akarod? -kérdeztem csalódottan.

-Hidd el, senki sem akarja jobban, mint én! -nézett a szemembe.

-De...?

-De ha józan lennél, nem akarnád! Nem akarom, hogy reggel megbánd!

-Ha tudnád mit érzek, amikor a közelemben vagy! Főleg józanon!

-Maya...-harapott alsóajkába édesen és ettől csak mégjobban megkívántam.

-Te is akarod! Látom rajtad!

-Nem tehetem! -sóhajtott nagyot, láttam rajta milyen nehéz türtőztetnie magát.

-Oké...-feküdtem a helyemre.

-Jól vagy? Kérsz valamit?

-Egy narancslé jól esne!

-Oké! -szállt ki mellőlem, de megfogtam a kezét.

-Várj! -néztem rá, mire megcsókolt.

-Mindjárt jövök! -mosolyodott el, majd kiment.

Pár perc múlva jött vissza, de én addigra már aludtam.

-Egyébként Mary és én már nem...járunk...Maya? Alszol? -ült le mellém- Reggel megbeszéljük! -csókolt meg és bemászott mellém.

-Uh! -kaptam a fejemhez reggel.

-Hm...-bújt hozzám Tom. Fejét a hasamon pihentette és kezével a csípőmet ölelte.

-Mi történt? -néztem körbe fáradtan.

-Mire emlékszel?

 -kérdeuzte, de nem szállt le rólam.

-Csak arra emlékszem, hogy leakartam részegedni...

-Hát az sikerült is...-szólt közbe.

-...mert...

-Mert? -nézett rám hirtelen.

-Semmi! Ugye mi nem...

-Meg kell beszélnünk valamit! .fordult felém.

-Hallgatlak!

-Maryvel mi nem vagyunk együtt!

-De...de amikor mentem hozzátok...

-Akkor szakítottunk!

-T-tényleg?

-Igen!

Kínos csend következett, valahogy geyikőnk sem tudta mit mondjon.

-Kérdezhetek valamit? -törte meg a csendet végül Tom.

-Kérdezz!

-Az ember részegen igazat mond, igaz?

-Hát...többnyire...

-értem!

-Miért? -kezdtem beijedni.

-Nem érdekes, csak úgy eszembe jutott! -ment ki a verandára.

-De...-utánamentem, muszály volt tudnom az igazat- De miért? Most komolyan, mondam valamit?

-Mondom, hogy nem érdekes! -mosolygott.

-Akkor miért mosolyogsz?

-Csak úgy! Jó kedvem van! Nem lehet jó kedvem?

-Nem! Mondd már mi volt!

-Semmi!

-Tom! -szóltam rá.

-Azt mondtad szeretsz! -nézett a szemembe mélyen.