Simone valamit megváltoztatott bennem...a szavai...hatottak rám. Tényleg nem kell félnem, megbízhatok benne? El kell mennem Tomhoz, beszélnem kell vele. Most azonnal.

-Elmentem! -szóltam be David dolgozószobájába.

-Várj csak! -szólt utánam nagybátyám.

-Igen? -mentem be hozzá.

-Simone mit akart tőled?

-Ő...csak megakart ismerni! Tudod Billel jó barátok vagyunk, gondolom emiatt! -találtam ki valamit gyorsan.

-És milyennek találtad?

-Kedves őszinte ember!

-Igen!...Na és most hová mész?

-B-Billhez! Még turnén nála maradt egy cd-m!

-Rendben, de kérlek siess! Nemsoká vacsora és rég nem ettünk már együtt!

-Igen! -mosolyogtam rá- Akkor szia!

Utálom amikor hazudnom kell, de félek hogy David nem értené meg. Hogy eltiltana vagy veszekedés lenne belőle. Remegő kézzel csöngettem be Tomékhoz és Bill nyitott ajtót.

-Szia! -fagyott a mosoly az arcára, mikor meglátott.

-Szia Bill! Tom itt van? -mentem be.

-N-nincs!

-Valami baj van? Olyan furcsa vagy!

-Őő...

-Tom! Mary! Vacsora! -szólt fel a lépcső aljáról Kim.

-Mary?... -kérdeztem halkan.

-Maya! Szia! -vett észre Kim- Maradsz vacsira?

-Nem köszönöm! -láttam meg Maryt közeledni Tommal az oldalán.

-Maya! -nézett rám Tom.

-Én...most megyek! -fordultam sarkon és elmentem onnan.

Furcsa fájdalmat éreztem a mellkaspmban, de ugyanakkor egy különös ürességet is...

Csak hazugság volt minden...

-Á szia! Pont jókor! -fogadott nagybátyám jó kedvűen, amikor hazaértem- Itt a pizza! Négysajtos, a kedvenced!

Nem volt szivem a képébe vágni, hogy nincs étvágyam épp most törték darabokra a szivem, pont úgy, ahogy az elején megmondta. Vettem egy mély levegőt, erőltettem magamra egy mosolyféleséget és úgy válaszoltam.

-Remek...éhenhalok!

-Akkor jó! Van egy javaslatom, tegyünk be egy filmet és közben együk mem, oké?

"Nem, nem oké! Megint elveszítettem valakit, csak egyedül akarok lenni!!!!" -üvöltöttem legbelül.

-Oké! -nyögtem ki.

Már vártam a film végét és a percet, amikor felmehetek a szobámba végre és kisírhatom magam.

-Baj van? -kérdezte a film végén.

-Honnan veszed, hogy...

-Maya ha látnád magad! Felhúzott térdekkel ülsz, elszontyolódott képpel és a kedvenc pizzádhoz mégcsak hozzá sem értél! A filmen sem nevettél!

-Tetszett a film...

-Miről szólt?

-Öhm...hát arról...vagyis arról...őő...mi is volt a címe?

-Hát ez az! Mi a baj? Nekem elmondhatod!

-El is fogom, csak...nem most! -álltam fel.

-Biztos?

-Igen, és...ne haragudj!

-De azért nem komoly annyira, ugye?

-Ahogy vesszük...

-Rendben, de ha meggondolod magad, bármikor elmondhatod! A pizza a hűtőben lesz! -adott egy puszit, majd elment.

Felmentem a szobámba, kimentem az erkélyre és rágyújtottam. Nem sírtam, valahogy nem tudtam. A holdat bámultam és közben képek villantak be...

Az első csókunk. Provokált, felidegesített és én megcsókoltam. Azt hiszem akkor kezdődött minden. Újabb kép, a reptéren vagyok és ő megtalált. Azt akarta, hogy maradjak...de miért, ha úgyis csak hazugság volt minden...

Imádtam amikor titkon belopózott és együtt aludtunk. Nem érdekelte, hogy David előtt lebukhatunk, mindenképp velem akart aludni...vagy az is hamis volt? És ez, hogy megkért legyek a bartánője? És amikor vigasztalt?

Sohatöbbé nem akarom őt látni. Vagyis hogyne akarnám hisz szeretem. Nem szabadna, de mégis...és hiányzik. A csókja, az érintése, a szája, mely csókért kiált, a gyönyörű barna szeme, mindene. Hiányzik Tom, hogy együtt legyünk. De ezt el kell felejtenem...Maryt választotta.

Pedig tudja, hogy ő nem szereti őt... Nem értem Tomot...

Miért csinálja ezt velem?