-Igen? -fordult meg Simone.

-Ami az előbb...én...én nem vagyok ilyen! Úgyértem...

-Nem kell magyarázkodnod! -mosolygott Bill anyuja.

-Csak nem szeretném, ha azt hinnéd...

-Tudom milyen vagy Kim! Bill elmesélt mindent! Egyfolytába rólad áradozik! Örülök, hogy te vagy a barátnője! Nálad jobbat nem is kívánhatnék neki!

-Öh...

-Nos, ha csak ennyit szerettél volna, akkor én megyek is! Viszlát Kim! -ment is el Simone.

-Anyukád ismer! -ment vissza Billhez.

-Muszály volt dicsekednem veled! -húzta magához Bill.

-Szeretlek Bill Kaulitz!

-Én is téged Kim Rowle! -mosolyodott el Bill.

-Akkor megcsókolsz végre?

-Ezer örömmel! -csókolták meg egymást.

A szobámban ültem amikor csöngettek. Lementem kinyitni, de már megelőzött valaki.

-Mary! Mi keresek itt? -hallottam Tom hangját.

-Téged! Nem is örülsz nekem? -nyávogott a csaj.

-Hát ne...

-Szia Mary! -mentem oda.

-De igen! Nagyon örülök neked! -Tom és megcsókolta Maryt.

-Akkor jó! -vigyorgott.

-Itt ebédelsz? -ajánlotta fel Tom...tudtam mit csinál, féltékennyé  akar tenni. És jól csinálja.

-Igen!

-Erik otthon van? -kérdeztem hirtelen.

-Igen!

-Akkor felhívom, hogy van-e kedve neki is itt kajálni! -hagytam ott őket és felhívtam Eriket. Naná, hogy igent mondott, azt hiszi újra csicskáztathat. 10 perc múlva ő is megérkezett.

-Szia baby! -csókolt meg.

-Szia! -köszöntem vissza neki.

Ebéd közben úgy éreztem magam, mintha a pokolban lennék. Tom és Mary egymást etették, csókolóztak, Erik meg folyton taperolt, azt hittem letöröm a kezét. Úgy voltam vele hogyha mégegyszer hozzám és jelenetet rendezek. Nagy nehezen túléltem az ebédet és megkönnyebbültem, amikor Mary és Erik is elment.

Nem tudom meddig viseltem volna még el őket.

-Azt hiszed érdekel, hogy Erikkel vagy? -kérdezte Tom ahogy elmentek.

-Nem hiszem azt, mivel csak akkor érdekelne, ha szeretnél!

-Tudod hogy így van!

-Nagyon örülök neked Mary! Itt ebédelsz? -idéztem korábbi mondatait.

-Te féltékeny vagy!

-Ugyan Tom, hagyjuk már ezt a féltékeny dumát! Engem nem kaptál meg, de Maryt igen! Ennyi! Te akarsz engem féltékennyé tenni! De tegyél le róla! -hagytam ott.

-Ááá megörjít! -mondta a rasztás mikor hazaért.

-Ki? -kérdezte Bill és Kim kíváncsian.

-Na vajon? Maya!

-Kisfiam miért bántod azt a lányt? -csatlakozott Simone is.

-Én nem bántom! Egyszerűen csak...megőrülök tőle!

-Tőle vagy érte? -Kim, mire Tom szúrósan nézett rá- ...Nem szóltam!

-Miért nem beszélitek meg? -Bill.

-Próbáltam! De nem lehet!

-Elmondjuk neki? -nézett Kim Billre.

-Nem tudom helyes lenne-e...

-Mi az? -Tom.

-Oké Tom! Maya megigértette velem, hogy nem mondom el, de a testvérem vagy és mindkettőtöknek jót akarok!

-Mondd már mi van!

-Maya szeret téged, de Erik megzsarolta őt. Ő az igazgató fia, úgyhogy simán kicsapathatja Mayát! Tudod mennyire fontos neki, úgyhogy azt csinálta amit mondott! Úgy tett mintha járnának...pontosabban jártak is, de utálja azt az alakot! Bemutatta neked Maryt és hagyta hogy rádnyomuljon, mert Erik megparancsolta neki!

-Mi? Ezért...

-De megjött az esze, úgyhogy dobta Eriket! Úgyhogy most vagy abbahagyja a sulit, vagy magántanuló lesz!

-Egy ilyen féreg miatt dobott?

-Nem tehetett mást! Nem volt választása!

-Mindig van választása! -ment ki onnan Tom.

-Hogy hozzuk össze őket... -sóhajtott fel Kim.

-Nekem van egy ötletem! -mosolygott sejtelmesem Simone és Tom után ment.