-Előkerültél? -jött be Gustav- Jah bocsi...csak nyugodtan! -vigyorgott, majd kiment.

-David kifog téged nyírni! -mondtam halkan és megsimogattam az arcát.

-Nem érdekel! -jött még közelebb. Éreztem, hogy lángba borul az arcom és láthatóan ezt viccesnek találta.

-Sziasztok! -lépett be a konyhába David- Jesszus Tom! Mi történt?

-Hú...én...én...

-Az én hibám! -szóltam közbe. Egy fogadás volt, én vettem rá, hogy megcsinálja!

-Maya, 18 éves vagy! Jó lenne ha érettebben gondolkodnál!

-Igazából nem ő... -kezdte volna Tom, de félbeszakítottam.

-Csak egy ártatlan csíny volt!

-Ártatlan? Nézd meg hogy néz ki szegény!

-Ne haragudj!

-A helyedben ezt inkább Tomnak mondanám!

-Ne haragudj! -néztem most Tomra.

-Maya ne csináld... -mondta a rasztás.

-Megbocsátassz?

-Igen! -sóhajtott.

-Köszönöm! Akkor én...most megyek! -néztem Davidre és felmentem.

-Miért mondtad, hogy a te hibád? -jött utánam pár perc múlva Tom.

-Te mondtad, hogy az én hibám, nem? Nem akartam, hogy azt hidd még nekem áll feljebb miután közétek álltam!

-Oké, ne haragudj hogy olyanokat mondtam neked!

-Nem Tom! Én nem haragszom! Mi tényleg mindig veszekszünk, már megszoktam! Jobb lesz, ha kerüljük egymást!

-Dehogy lesz jobb! -hagyott ott idegesen, úgyhogy inkább hagytam és lefeküdtem aludni.

Reggel Kim arra ébredt, hogy az ablakon besüt a napfény.

-Jó reggelt! -köszöntötte a szintén ébredező Billt.

-Neked is kicsim! -mosolygott a fekete hajú.

-Éhes vagy? Jössz reggelizni?

-Ühüm!

Kb félóra lustizás után lementek és csináltak reggelit.

-Álmodtam, vagy tényleg leléptek a szüleid? -ölelte át hátulról Bill Kimet.

-Leléptek! -fordult felé a lény- Miért? -vigyirgott rá kajánul.

-Hm...nem is tudom! -csókolták meg egymást , közben pedig Bill felrakta őt a pultra.

-Jó reggelt! .ment be a konyhába Kim anyuja.

-Anyu! -ugrott le a pultról Kim mint a villám.

-Nem úgy volt, hogy... -kezdte Bill halkan.

-De igen! De átrakták délutánra!

-Értem! -Kim- Akkor...mi fel is mennénk! -rohantak is fel.

-Ezt nem hiszem el! -Bill amikor felértek.

-Én sem! -Kim nevetve.

Reggel amikor felébredtem Tom mellettem feküdt. Na most 2 választás jöhetett szóba. Este berúgtam és azért nem emlékszem, hogy hogy került ide, vagy pedig este lopózott be...

-Tom! Tom! Mit keresel itt?

-Itt aludtam! -nyöszörgött álmosan.

-Azt vettem észre! De ki engedte meg?

-Hát barátok vagyunk, nem?

-De! De...

-Gustavval is együtt aludtál, nem? -bújt a mellkasomhoz.

-De! De az más volt!...Ő nem csinálta ezt!

-Más? Mert vele nem jártál? -nézett fel rám.

-Igen!

-Ne légy zavarban! -adott egy csókot a nyakamra.

-Akkor ne csókolgass!

-Még ennyi idő után is zavarba jössz az érintésemtől? -nyúlt be a takaró alá és elkezdte simogatni a combom.

-Nem! -mondtam, de elég átlátszó lehettem, pláne hogy ahogy éreztem az érintését a bőrömön még levegőt is alig mertem venni.

-Nem? És ha ezt csinálom? -haladt feljebb a kezével a hasamra.

Teljesen ledermedtem, moccanni sem bírtam. Lejjebb húzta rólam a takarót és a hasamat kezdte el csókolgatni.

-Nem!

-Nem? És...itt? -haladt lassan feljebb, egészen a nyakamig. Már teljesen kész voltam, tiszta libabőr lettem az érintésétől.

-Nos? -harapott bele a fülcimpámba gyengéden.

-Tom...ez nevetséges, hagyd abba! -próbáltam ellenállni neki.

-Élvezed? -súgta a fülembe.

-Igen! -vallottam be.

-Akkor szeretkezz velem! -nézett a szemembe mélyen.

Felemelte a kezét, én pedig leszedtem róla a pólóját...