David másnap nem engedett suliba, és őszinténszólva nem is akartam menni. Pláne Erikkel találkozni. Miután járt nálam a háziorvos kiírt egész hétre a suliból.

-Szia! -jött be hozzám egyik nap Bill.

-Szia! -ültem fel.

-Jobban vagy? Tom elmondott mindent!

-Oh! Már jobban, köszi!

-Remélem szakítottál azzal az alakkal!

-Öhm...hát...n-nem igazán!

-Mi? Dehát...

-Bill! Pontosan tudod miért nem lehet! Hanyagoljuk ezt a témát, jó?

-De...

-Te mondtad Tomnak, hogy mentsen ki? -vágtam közbe.

-Igen! -mosolyodott el- Gondoltam elkél a segítség!

-Köszönöm! De ugye nem...

-Nem tudja, hogy megzsarolt! Hidd el nekem, ha tudná, az az alak már halott lenne!

-Milyen alak? -lépett be az ajtón Tom.

-Semmien! -vágtuk rá Billel egyszerre.

-Gyanúsak vagytok ti nekem!

-Mi? Miért? -mondtuk megint egyszerre.

-Oké, mondjátok már mi van! -rasztás.

-Semmi! Na de én megyek! -állt fel Bill- Tom már úgyis mindig mérgelődik, hogy alig tud feljönni hozzád! -kacsintott rám, majd kiment.

-Ez nem is...nem! Én nem...csak...! Hhh...jobban vagy? -jött zavarba Tom.

-Igen! Köszönöm, hogy...

-Figyelj, az a szemét legközelebb kétszer is meggondolja, hogy hozzád ér-e!

-Tom, hálás vagyok, amiért segítettél, de kérlek ne avatkozzatok bele!

-De...

-Ez az én ügyem, csakis az enyém és...

-Na állj! Úgyérted hagyjam, hogy az a rohadék hozzádérjen, megcsókoljon és megerőszakoljon? Na nem! Ezt nem kérheted tőlem! -háborodott fel.

-Kénytelen vagy!

-Nem!

-Kipp-kopp! -jött be Erik széles vigyorral az arcán.

-Te? Ki engedett be? -Tom.

-Dav...

-Kotródj innen! -állt elém Tom.

-Tom hagyd! -szóltam rá halkan.

-Hallottad? -vigyorgott beképzelten Erik.

-Mi van? -nézett rám Tom.

-Magunkra hagynál egy kicsit? Csak egy perc!

-Dehát...

-Kérlek!

Ha egy ujjal is hozzáérsz, esküszöm kicsinállak!

-Vigyázz a szádra, mert egyszer még bajod lehet belőle! Te csak koncentrálj Maryre én meg majd May...

-Oké, fejezzétek be! -álltam közéjük gyorsan.

Tom kiment és becsapta maga után az ajtót.

-Viselkedj Erik! -mordultam rá.

-Te csak hallgass! -kapta el a karom és magához rántott.

-Engedj el! Többé nem csinálod ezt velem!

-Dehogynem!

-Nem rúgathatsz ki! Meglátjuk mit mondana az apád, ha ezt megtudná! A fia egy görény és csak zsarolásban jó!

-Azt hiszed hinne neked? Te szavad az enyém ellen?

-Egy próbát megér! -taszítottam el- Max magántanuló leszek! Nem halok bele!

-És ez miért csak most jutott eszedbe?

-Mert bíztam benne, hogy tudsz viselkedni! Végeztem veled! Menj el!

-Mi lesz ha nem? Mi van ha azt mondom nem hagylak békén?

-Csak sajnálni tudlak!

-Most elmegyek, de tudd, hogy ezzel még nincs vége!

-Már nem érdekelnek a fenyegetéseid! Tudom, hogy Mary nem fog csak úgy eltűnni és ha Tomnak ő kell, áldásom rájuk, de engem hagyjatok békén! -mentem az ajtóhoz és kinyitottam neki- Szia! -köszöntem el, ő pedig elment.

-Milyen zsarolás? -jött be Tom fél perc múlva.

-Semmilyen! -sóhajtottam nagyot.

-Ha nem mondod el, összejövök Maryvel! Tudom, hogy szeretsz, tegnap hallottam!

-ez az! Zsarolj meg még te is! Tudod mit? Áldásom rátok! -hagytam ott idegesen. Bezárkóztam a dolgozó szobámba, most nem akartam látni.