Reggel elég rosszul keltem, fáj a fejem, rosszul voltam.

-maya! Ébren vagy? -jött be hozzám David.

-Igen! -ültem fel, de vissza is szédültem.

-Jól vagy? -ült le mellém- Sápadt vagy!

-Jól vagyok! Csak kicsit megszédültem! Semmi gáz!

-Te lázas vagy! -fogta meg a homlokom- Nem mész a suliba!

-De...de ma még jön egy barátnőm is és...

-Talán holnap! Ramatyul nézel ki, pihenj!

-Ne! Oké, ha délutánra jobban leszek?

-Akkor talán! -ment ki.

Remek, holnap ott kell aludnom Eriknél, ma jön a huga Mary, én meg lebetegedek.

Ebéd körül vánszorogtam le, de nem igazán voltam még jól. Persze Davidnek mást mondtam. Fél 4-kor csöngettek és mivel a többiek az alagsorban voltak, én mentem kinyitni az ajtót.

-Szia! -köszöntem bizonytalanul az ajtó előtt ácsorgó szőke félhosszú hajú lánynak. A PAris Hilton hasonmás versenyt tuti megnyerné...

-Mary vagyok! -vigyorgott rám és kezet nyújtott- Te Maya vagy, igaz? Jaj, láttalak a tv-ben! -jött beljebb- Tom merre van? Ugye itt van? Na? -nézett körbe és közben a házban mászkált.

-Igen itt van, de...

-Merre? -vágott közbe izgatottan.

-Most dolgoznak, ilyenkor nagyon nem tanácsos zavarni őket!

-Lent? -nézett az alagsorba vezető ajtóra.

-Igen, de...

-Nyugi, a bátyám Erik, mindent elmondott, de ne aggódj, nem leszek féltékeny! -veregetett vállon. Azt hittem agyon ütöm ott helyben- Meglátod nagyon szupi barik leszünk!

-Öh...

-Szóval erre? -tipegett rózsaszín magassarkújával az alagsor felé.

-hali! -jött meg az ajtó mögül Tom.

-Tom! Jaj de édes vagy! -bújt hozzá Mary.

-Ő...k-kössz! Asszem'! -nézett rám furán.

-Maya barinője vagyok! Mary! De te szólíthatsz, ahogy csak akarsz! -kacisntott Tomra, nekem pedig ökölbe szorult a kezem és hatalmas nagy önuralom kellett ahoz, hogy nehoyg nekimenjek a csaknak- Maya rengeteget mesélt rólad! Kár hogy neki nem vagy az esete!

Na erre a mondatára csak lestem. Ez a csaj úgy hazudik, mint a vízfolyás és még az sem zavarja, hogy én is itt vagyok.

-Khm...nos én...akkor megyek is! -próbáltam megszabadulni a nyávogásától végre.

-Oh ja igen! Erik üzeni, hogy el ne felejtsd a holnapi ottalvást! -szólt utánam Mary. mire megdermedtem. Hátrafordultam és egyből Tom pillantását kerestem ,de ő csak a földet nézte. Az ő keze os ökölben volt, tudtam, hogy most utál. Vettem egy mély levegőt és tovább mentem. Legszivesebben elsűllyedtem volna.

-Most az új albumot próbáljátok vagy mi? -hallottam még Mary nyávogását, de már nem érdekelt.

Felhívtam Kimet, hogy elmeséljem neki mi volt.

-Szia! -vette fel a második csöngés után.

-Át kell jönnöd!

-Uh! Mi történt?

-Nem birom! Legszivesebben kinyirnám!

-Tomot?

-Nem! Maryt!

-Mit csinált?

-Áh semmi érdekeset! Nos lássuk csak! Betipeg ide, mint valami Paris Hilton fan, eljátsza, hogy milyen jó "barik" vagyunk, rámászik Tomra, tudja, hogy szeretem, erre Tom előtt beszól, hogy a bátyja üzeni, el ne felejtsem az ottalvást! Marha jó! Tom tiszta ideg volt, láttam rajta! ÉS akkor rólam még nem is beszáltünk! Meg tudnám ölni a puszta kezemmel!

-Oké Maya, nyugodj le gey kicsit! Nehogymár azt a csjat válassza helyetted, mutatsd meg neki, hogy te kellessz neki, nem egy pénzéhes plázacica!

-De hogy? Mi most utáljuk egymást, emlékszel?

-Bakker, tényleg! Hú...nem tudom!

-Én sem!...

-Mennem kell, anyu hív!

-Oké, szia!

-Szia! -letettem és erőt vettem magamon, hogy lemenjek. Hát nem kellett volna...

A nappaliban ültek, Mary Tom ölében ült vele szemben és épp csókolóztak. Tom csak úgy falta Maryt és ez esett a legrosszabbul. Mondjuk azért a csaj sem hagyta magát.

-Khm! Tom, szerintem David már keres! -szóltam rá, ő pedig már rohant is le.

-Tom nagyon édes! Nem értem hogy cseszhetted el! -intézte a szemembe Mary.

-Megkaptad, amit akartál, úgyhogy kímélj meg a megjegyzéseidtől!