Eljött a vasárnap reggel, de egyből egy rossz hír várt rám, ugyanis Tomék az egész napot itt töltik majd a stúdióban.

Én azt a feladatot kaptam Davidtől, hogy próbáljam meg mosolyogva elviselni Tomot...könnyű mondani. :S

-Maya! -kiabált fel a stúdióból David ebéd körül- Hoznál egy pohár kólát, lécci!

-Persze! -mondtam és a konyhába vettem az irányt. Kitöltöttem az italt és kevittem neki.

-Köszi, add csak oda Tomnak! -David, én pedig az említett személyre néztem, aki csak vigyorgott rám.

-Nesze! -adtam oda neki.

-Maya! -szólt rám nagybátyám- Legyél kedvesebb!

-Még hogy én ke... -kezdtem volna, de Tom közbe vágott.

-Ez az, legyél kedvesebb! -nyafogott a rasztás.

-Nyasgem!...Megfelel? -mentem is ki. Mi vagyok én, cseléd? Felmentem a szobámba és felvettem a bkinimet, hogy majd úszkálok egyet. A teraszra vezető ajtónál Tom bevágott elém, de azért én sem hagytam magam, arrébblöktem, hogy ki tudjak menni.

-Legyél kedvesebb! -ölelt át hátulról és a nyakamhoz dörgölte az arcát. x)

-Neked nem a stúdióban kéne lenned? -taszítottam el és kimentem végre.

-Egy óra pihenő! -vigyorgott.

-Király! -morogtam az orrom alatt és bemásztam a vízbe.

Elegem volt már Tomból, direkt mindig útban volt a vízben, így azt hamar meguntam. Kiszálltam és a napozóágyra feküdtem. Erre persze Tom is kiszállt és csesztetett tovább. Becsuktam a szemem és próbáltam nem odafigyelni rá, de amikor lefröcskölt már nem bírtam tovább. >(

-Elment az eszed? -förmedtem rá, mire David is kijött.

-Mi a baj? -kérdezte.

-Ez az idióta lefröcskölt! Jéghideg vízzel!

-Biztos nem volt szándékos! Ugye Tom!?

-Persze! Méterekre vagyok a medencétől, ráadásul ő sincs benne! Ez nem volt véletlen! Egész nap szemét volt! -mondtam.

-Még dél sincs!

-Tök' jó! -pattantam fel.

-Ne haragudj! -állt elém Tom.

-Torkig vagyok a hülyeségeiddel! -hagytam ott.

-Maya! -szólt fel kicsit később David.

-Igen?

-Rendelnél pizzát? Nincs itthon semmi ebéd!

-Ott a telefon a zsebedben! És merre van a bejárónő?

-Ma szabadnapja van! Én pedig nem érek rá!

-Oh bocs, én kérek elnézést! -dünnyögtem az orrom alatt, hisz amíg engem pesztrált, simán rendelhetett volna. Nem elég, hogy turnéztak, mikor vége van, akkor sem hagyják békén Davidet. Rendeltem 6 pizzát és különösen ügyeltem arra, hogy egyetln szelet négysajtos pizza se kerülhessen Tomhoz.

-Kaja! -vittem le a pizzákat az alagsorba.

-Köszike! -vették el tőlem.

-Tom merre van? -kérdeztem, mivel őt sehol nem láttam.

-Fent! -kaptam a választ és én is felmentem.

-Tom! -szólongattam és a konyhába mentem.

-Hm?

-Te meg...az az én pizzám! -vettem el tőle a dobozt.

-Bocs! Nem volt ráírva a neved! -vigyorgott rám.

-De tudod, hogy ez a kevdencem! Mit gondolsz miért volt itt és miért nem vittem le a többivel együtt?

-Mert direkt meghagytad nekem!

-Persze! Valószínű! -löktem arrébb és elővettem magamnak egy tányért.

-Akkor osszuk el! Mert nem csak neked ez a kedvenced! -ölelt át a derekamnál hátulról.

-Csak szeretnéd! -próbáltam eltaszítani, de nem hagyta.

-Ne ellenkezz! -nyúlt be a pólóm alá, mire kicsit megugrottam.

-Hagyj békén!

-Mert mi lesz, ha nem? Szólsz a pasidnak? -kérdezte gúnyosan.

-Eressz el! -mondtam hangosabban.

-Gyerünk, szólj a pasidnak! Na, hol van? Nem látom! -kezdte el kiszívni a nyakam. Ellöktem magamtól, felé fordultam és lekevertem neki egy pofont. Ezek után felrohantam a dolgozószobámba és magamra zártam az ajtót. Nem kellett volna megütnöm, de...pont olyan volt, mint ő. Estig ki sem mozdultam onnan, abban reménykedtem, hogy majd elmegy. Kimentem és lementem a lépcsőn. A konyhába érve egy kéz megragadott és félre húzott.

-Mit képzelsz, hogy csak úgy megüthetsz?