-Nem! -válaszoltam néhány perc lefagyás után.

-De igen!

-Oké...te vagy! -vallottam be, kár lett volna tagadni, azért ő sem hülye.

-Honnan van?

-A kép?

-Igen!

-Még akkor készült, amikor egy szobába kerültünk. Aludtál és...nem tudom...édes voltál!...Ne haragudj!

-Dehogy! -mosolyodott el- Nagyon jó lett!

-Nem is tudom... -léptem közelebb a képhez- Még nincs kész teljesen...a szád...

-Jó lett! -vágott közbe.

-Köszi, de...

-Jó lett és kész! Te is tudod, úgyhogy ne szerénykedj itt nekem!

-Oké! Ez a világ legszebb rajza! -jelentettem ki.

-ego! -mosolygott rám még mindig.

-Dehát te mondtad, hogy... -megcsókolt és mintha kicsúszott volna alólam a talaj...

<<közben odalent...>>

-Na, nézünk valamit? -kérdezte Georg a kanapén fekve.

-Jah! -csatlakozott Gustav- Ti jöttök? -nézett Billre és Kimre.

-Nem tudom, én fáradt vagyok, te? -mondta Kim, majd pedig Billre nézett.

-Én is lefekszem! -válaszolta az aranyhangú énekes.

-Jóéjt! -Georg, Gustav, David.

-Na skacok, én is megyek! -állt fel David is nyújtózkodva- Aztán nekem nem kupit csinálni, különben fel is takarítjátok!

-Okés, szia! -G&G.

Bill és Kim is elvonult az egyik vendégszobába. Jól bevackolták magukat a puha ágyba és szorosan egymáshoz bújtak.

-Holnap leszünk egy hónaposak! -csókolt bele Bill kedvese nyakába.

-Igen! -mosolygott boldogan Kim és adott egy puszit Bill fedetlen mellkasára. x)

-Szóval holnapra ne tervezz semmit!

-Igen? És ugyan miért ne?

-Meglepetés!

-A-aaa! Nem birom a meglepetéseket! -nyafogtott Kim mint egy ovis. x)

-Ezt birni fogod, meglátod!

-Mondd el! -pislogott rá Kim.

-Nem, mert akkor már nem lenne meglepi! -csókolta meg Bill.

-Nem baj!

-Akkor sem, majd holnap megtudod!

-Hjaj! Oké!... De csak hogy tudd, ma egész este nem fogok tudni aludni a kíváncsiság miatt! -áldurcizott Kim és hátatfordított Billnek.

-Ma este nem is kell aludnod! -ölelte át és csókolgatta a nyakát.

-Ne Bill...itt nem kéne...

-De én kívánlak! -súgta Bill, amitől Kim tiszta libabőrös lett.

-Meggyőztél!

Miután Kim visszafordult Bill nekiesett. Csak úgy falták egymást.

-Várj! -mondta Bill- Ugye nem vagy tengeri beteg?

-Nem, de ez most hogy...

-Á sehogy! -mosolygott rá sejtelmesen, majd újra birtokba vette a lány ajkait.

Mi eközben még mindig csókolóztunk odafent, de aztán eszembejutott valami...

-Ne! -tasztítottam el magamtól Tomot.

-Dehát...

-Elég Tom, ezt már megbeszéltük! Vége van!

-De már itt vagyok, úgyértem...

-Nem számít Tom!...Sajnálom!

-Dehogy sajnálod! -mondta ingerülten és hátrább lépett.

-Hidd el én tényleg...

-Ne hazudj! Kettőnk közül csak te játszassz! De nem tudom miért!

-Baj van? Kiabálást hallottam! -jött be Gustav.

-Nem, nincs semmi! -mondtam gyorsan.

-De...

-Magunkra hagynál picit? -Tom.

-De biztos nincs semmi? -kérdezte.

-Biztos! -ismételtem meg.

-Magunkra hagynál kérlek? -Tom, Gustav pedig ki is ment.

Egy kicsit megkönnyebbültem meg nem is. El kell mondanom Tomnak az igazat. Muszály lesz, de abba belehalok. :'(

-Szóval...Miért csinálod ezt? -fordult felém Tom.

-Nekem...nekem...van barátom...