" Ruha! " -írtam vissza a tömör választ.

" Milyen? " -jött még egy üzi.

" Közöd? x) "

" Ekéggé sok! ;) "

" Jóéjt Tom! " -írtam vissza hullafáradtan.

-Hallottam, hogy jött még egy üzenet, de nem foglalkoztam vele, csak aludni akartam végre. Már majdnem sikerült is, de csörgött a telefonom.

-Igen? -vettem fel félig álomban.

-Alszol? -szólt bele Tom.

-Igen...

-Hiányzol!

-És azért kell, hogy mi van rajtam?

-Hát...többek közt! Tudod, hogy eltudjam képzelni, hogy mellettem vagy! -éreztem, hogy vigyorog.

-Vagy alattad... -dünnyögtem kómásan.

-Tessék?

-Semmi, semmi! Jóéjt Tom!

-De várj már!

-Mire? Tom, nekem holnap órám van! Muszály aludnom!

-Elviszlek!

-A suliba? -lepődtem meg, nem is kicsit.

-Aham!

-Jóéjt! -tettem le gyorsan és kikapcsoltam a telefonomat is. Tom megőrült. Méghogy elvisz a suliba, nem is gondol arra, mi lesz ha valaki felismeri? Mert arra elég nagy az esély. Pár perc múlva sikerült elaludnom végre és másnap újult erővel mászhattam ki az ágyból. Elkészültem, megreggeliztem és már indulhattam is. Az utca végénél jártam, amikor egy autó lassított le mellettem.

-Jó reggelt édesem! -szólt ki a volán mögül az én rasztahercegem.

-Komolyan elakarsz vinni? -kérdeztem, mire csak kinyitotta az ajtót és én beszálltam.

-Jó döntés! -mosolygott rám.

-Rossz döntés! -javítottam ki.

-Miért?

-Mert ha meglátnak neked véged! Meglát egy fan, autogrammot akar, meg képet, aztán a képet majd felrakja a netre, aztán másnap a címlap elejéről integethetünk magunknak! David kinyír minket és akkor majd leshetünk, hogy egy évben jó ha kétszer látjuk egymást!

-Befejezted?

-Igen! -bólintottam.

-Oké! Az ablak sötétített, tehát csak ki lehet látni, be nem! A suli előtt egy utcánnyira kiraklak és senki sem tudja meg, hogy én valaha is erre jártam. Nem lesznek fanok, se David, se eltiltás! -sorolta- Megfelel?

-Öh... -pislogtam rá- Meg!

-Akkor jó! -tette kezét a combomra, amit én el is tüntettem onnan.

-Na itt jó lesz? -állt meg egyszercsak.

-Igen, köszi!

-Hát akkor szia cica! -kapcsolta ki az övét és én is úgy tettem. Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Hátramászott a hátsóülésre, engem pedig húzott magával. Ráültem a csípőjére és csókolgattam a nyakát.

-Itt fogsz...(csók)...hagyni...(csók)...ugye?

-Igen! -mosolyodtam el.

-Nem lesz ez így jó! -sóhajtott fel kéjesen.

Megvártam amíg teljesen kész lesz, majd kiszálltam a kocsijából.

-Viszlát...édes! -szóltam be az ablakon és elmentem. Útközben megnéztem azt az sms-t, amelyiket nem olvastam al tegnap.

" Bárcsak velem lennél! Őrülten hiányzol! " -állt az üzenetben.

Aznap mintha minden és mindenki ellenem fordult volna, teljesen kiidegelt minden.

-Hali! -csaptam be az ajtót magam után idegesen a bejárati ajtót hazaérve és felvonultam a szobámba.

-Megnézem mi baja! -állt fel a nappali kanapéjáról David Billre, Tomra, Gustavra, Georgra és Kimre pillantva.

-Nem vagyok itt! -kiabáltam ki a szobámból, miután valaki kopogott.

-Baj van? -nyitott be nagybátyám.

-Nem, csak...rossz napom volt, ennyi!

-Van lent ebéd, éhes vagy?

-Igen!

-Felhozzam? -mosolygott kedvesen.

-Hát...most nem lennék jó társaság senkinek!

-Oké, hozom! -ment is ki.

-Köszi! -mentem ki az erkélyre és vártam.

-Halihó! -jött be pár perc múlva Kim. Nem is tudom mi lenne velem nélküle. Imádom őt.