Tom tehát még aznap visszaköltözött hozzám.

Másnap rossz hír várt ránk, ugyanis Kimet felhívták és felvették egy másik helyre egy hétre. Bill ettől a plafonon volt és nem volt kedve semmihez. Kim megkért, hogy ne hagyjam, hogy rosszul érezze magát, úgyhogy igyekeztem Billbe egy kis lelket önteni arra a hétre. Közös programokat sterveztem, amik tetszenének neki, például a vásárlás. Egy percre sem hagytam magára, csak amikor aludt. Rendszerint lefekvés előtt órákat beszélgettünk és nevettünk a régi marhaságokon, amiket elkövettünk. Utána elálmosodtunk, ő lefeküdt aludni én pedig visszamentem a szobámba. Tom ilyenkor már aludt és nem volt szivem felébreszteni azzal, hogy befekszek mellé, így a saját ágyamba feküdtem be.

Reggel, amikor felkeltem Tom még aludt. Nem volt szivem felkelteni, úgyhogy csak adtam egy puszit az arcára és elmentem tusolni. Mikor végeztem már ő is ébredezett.

-Hova mész? -kérdezte rekedtes hangon.

-Billhez! Tegnap megbeszéltünk, hogy...

-Hova máshova! -morgott.

-Mi bajod?

-Semmi! Ugyan már, nekem bajom? Dehogy!

-Szóval? -ültem le az ágya szélére.

-Csak egy kérdés! Ha megtudod monani, nem nyaggatlak tovább! -ült fel.

-Kérdezd! -sóhajtottam.

-Tudod mit, hagyjuk! -fordult el és visszadölt az ágyba.

-Na, mondd el! -másztam be mellé, ő pedig felémfordult.

-Tudod mikor csókoltál meg utoljára? -nézett a szemembe.

-Persze...vagyis...gondolom... -ezzel megfogott, tényleg nem tudom- Én...sajnálom... -tényleg rég volt mér. :S

-Látod...ez a bajom! Tök' jó, hogy figyelsz az öcsémre, látszik, hogy imádjátok egymást, de nem vele jársz, hanem velem! Nem akarok önző lenni, de velem mi lesz? Ne haragudj, hogy kimondom, de szeretlek! És nekem nem elég naponta egy puszi, nekem több kell! Te kellessz! A csókjaid! Hiányzol! -bújt közelebb hozzám.

-Ne haragudj! -csókoltam meg, ő pedig rám mászott- Ezt...most nem léne! -mondtam csukott szemmel és élveztem, hogy csókolgatja a nyakam.

-Miért? -kérdezte, de folytatta tovább.

-Mert...Bill...

-Már megint az öcsém! Mikor jut rám is időd?

-Ne haragudj!

-Ezt már hallottam! De nem vagyok ezzel kisegítve! Majd szólj, ha rám érsz! -kelt fel, majd bement a fürdőbe és becsapta maga után az ajtót. Remek, haragszik rám és igaza van! Utálom magam, amiért megbántottam. Elhanyagoltam és nem lepne meg, ha szakítana velem. De azt nem akarom, ki kell békítenem valahogy. Aznap Billel megnéztük a várost. München csodaszép város, minden látnivalóhoz elmentünk. Végig úgy tettünk, mintha turisták lennánk, pedig párszor már voltunk itt, de jó buli volt.

Vacsorára értünk haza, felmentünk a szobánka, átöltöztünk, utána lementünk.

-Szia! -köszöntem Tomnak és körbenéztem, nem-e David ott van. Mikor nem láttam sehol, megcsókoltam Tomot.

-Szia! -mosolyodott el halványan.

-Sziasztok! -köszöntem a többieknek is, közben helyet foglaltam Tom ölében. Tom átkarolt a derekamnál és közelebb húzott.

-Szobára! -nevetett Bill, mi pedig megköszöntük a vacsit és felmentünk.

-Mit jelentsen ez? -hallottuk David hangját a hátunk mögül.

-Szia! -mondtam döbbenten és hátrafordultunk.

-Engedd el a kezét! -nézett Tomra, aki engedelmeskedett is neki.

-Mit csinálsz? -kérdezte David, miután a szobájába húzott.

-Kedvelem őt... -vallottam be- Szeretem...

-Szereted? Még sosem hallottam ezt tőled...mióta...

-Tudom, de így van! És ő is szeret engem és...

-Jaj Maya! Tudod hány embertől hallottam már ezt?

-Nem, nem tudom, de...

-Jártok? -vágott közbe.

-Mi...szóval...igen, de ő nem olyan mint hiszed! Mármint...

-Sok-sok éve ismerem őket, míg te csak pár hete! Szóval nekem ne mondd meg, hogy ő milyen! Pontosan tudom milyen!

-David...

-CSak egyetlen egy szabály volt! Ezt sem tudtátok betartani! Münchenben vagyunk még egy napot, utána irány Bern! De oda te már nem jössz velünk!

-Elküldessz? Elküldessz az érzéseim miatt?

-Igen, hazamész! Én mondtam az elején! Tudtad mi lesz, ha...

-Gyűlöllek! -mondtam, majd otthagytam.

A szobánkba vettem az irányt, ahol Tom már türelmetlenül várt.

-Na mi volt? -ölelt át.

-Velem töltöd a holnapot? -néztem fel rá.

-Semmire sem vágyok jobban! -csókolt meg.

-Hiányzol! -bújtam hozzá- Bocsáss meg, hogy elhanyagoltalak!