-Nem...Bill nem tenne olyat, szeret! -szólt közbe Tom.

-Láttam, érted? A saját szememmel láttam! Vissza szeretnék jönni!

-Mi? Ide? -rasztás.

-Igen! Nem akarok vele egy szobában lenni!

-Oké!...De mi összejöttünk közben! Járunk! -mondtam.

-Kérlek! -nézett rám könyörgőn barátnőm.

-Jó! -egyeztem bele.

-Akkor...összeszedem a cuccomat és megyek! -mondta Tom szomorúan.

-Akkor én is! -ment ki Kim.

-Édesem! -bújtam Tomhoz, ő pedig átölelt.

-Ez nem tartott sokáig...

-Hát nem! Beszélj Billel, tudd meg mi volt, jó? Olyan jók voltak együtt...

-Jó! -engedett el és összepakolta a cuccát.

-Hát...akkor szia édes! -csókoltam meg mielőtt kiment volna az ajtón.

-Szia kicsim! -szorított magához.

Elment, Kim pedig visszajött. Kicsit dühös voltam rá, amiért miatta kellett Tomnak elmennie, de sajnáltam, amiért szakítottak. :(

Este volt már, amikor Tom rákérdezett öccsére mi is történt. Bill nagyon letört volt, a hangja remegett. Mióta szakítottak el se hagyta a szobáját.

-Az a fotós csaj... Sarah! Flörtölt velem és egyszer, amikor senki sem látta, rám mászott és megcsókolt! Sosem csalnám meg Kimet, szeretem őt, hogyj nekem!

-Én hiszek neked öcsi! És Maya is! Az a csaj mindenkinél megpróbálkozott! Igazi pióca!...Kim is tudja, hogy a nő a hibás, csak most csalódott! Félreértette és most dühös! Adj neki egy kis időt és beszélj vele!

-Nem tudom... -ült le az ágyra fancsali képpel Bill.

-Mit árzel iránta?

-SZERETEM! Mindennél jobban! -vágta rá a kisebbik Kaulitz.

-És mit érzel ha meglátod?

-Hú! -állt fel vigyorogva Bill- Mikor meglátom olyan, mintha a föld felett lebegnék! A gyomrom táncot jár és amikor rám néz úgyérzem elveszek! Amikor rám mosolyog legszivesebben megcsókolnám! -hadonászott a kezeivel- És és...

-Okés Rómeó, értem! Nos szerintem ne add fel!

-Köszönöm...!

-Nincs mit! -veregette vállon öccsét Tom.

-Apropó Rómeó...Te és Maya...

-Járunk! -fejezte be Bill helyett a rasztás.

-Hogy hogy?

-Úgy, hogy azt érzem amikor meglátom, mint te Kimnál...csak nem olyan nyálasan!

-Haha! Szereted?

-Igen! Az első komoly kapcsolatom, és nagyon nem szereteném elszúrni! Na se ne rólam beszéljünk! Irány Kimhez nagyfiú!

.Oké, oké... -Bill és kiment.

-Szia! -nyitottam ki az ajtót Billnek, miután az bekopogott.

-Szia!...Magunkra hagynál minket egy kicsit?

-Persze! Beszéljétek meg! -mondtam és átmentem Tomhoz.

-Nem akarlak látni! -fordított hátat neki Kim, Bill pedig kihasználva a helyzetet, átölelte őt- Engedj el!

-Nem! Meg kell hallgatnod! Olyan jók voltunk együtt, miért hagyod, hogy vége legyen? Én szeretlek téged, csakis TÉGED! Had magyarázzam meg!

-Mondd! -fordult meg Kim és Bill látta, hogy a lány szeme már könnyes. Letörölte pár könnyét és belefogott hát mondandójába.

-Szeretlek! Az a nő egy pióca, kikezdett a banda minden tagjával, ő csókolt meg engem, nem fordítva! Én csak és kizárólag TÉGED szeretlek, és ha te is szeretsz még, akkor hiszel nekem! A többiek is tudják tanusítani, hogy milyen az a nő! Nem akarlak elveszíteni egy ilyen hülye félreértés miatt, annál te fontosabb vagy nekem! Te is tudod, hogy nem vagyok az a megcsalós típus és ha valakinek azt mondom, hoyg szeretem, akkor az úgy is van! Ismersz, tudod milyen vagyok! Tudod, hogy senkivel sem lennék szivesebben! Minden porcikádat szeretm az első perctől fogva, ahogy megláttalak! Szeretem, hogy reggel olyan komás és morcos vagy, hogy néha dalra fakadsz a fürdőben, amikor azt hiszed, hogy nem hallom! Szeretem a hibáidat is, bár ha engem kérdezel, szerintem olyan nincs is! Szeretem benned, hogy bármin össze tudunk veszni, de a végén csak dőlünk a nevetéstől! Imádom benned, hogy ki mered mondani a véleményed őgy, hogy az senkit se bántson meg! Imádlak úgy ahogy vagy...! -sorolta Bill végig Kim szemébe nézve, amiből már csak úgy dőltek a könnyek. Mi addig tűkön ülve vártunk Tommal, hogy mi lesz, aztán egyszercsak beállított Bill szomorú fejjel.

-Pakolj! -mondta Tomnak.

-Miért? Mi történt? -kérdeztem aggódva.

-Pakolj... -ismételte Bill- Mert Kimnek kell a hely! -vigyorodott el boldogan a végére- Kibékültünk!!!