-Tudom mit érzek, tudom mit érzel! Nem igérek neked örök hűséget, csak megkérlek legyél a barátnőm! -mondta Tom és leült velem szembe.

-Nem tudom Tom! -néztem le a földre, kerülve a tekintetét- Nem véletlenül mondtam azokat múlkor! David...

-Tényleg nem tudod, vagy csak nem szeretnéd? -gugolt le elém és felemelte az állam, hogy a szemembe nézhessen.

-Szeretném, csak...

-Akkor semmi kifogás! A srácoknak elmondjuk, ők pedig falaznak nekünk David előtt! Meglátod passzol majd minden! -mosolygott rám bíztatóan.

-Nem is tudom...

-Nem a kezedet kértem meg, csak azt kérem legyél a barátnőm!

-De...ez nem olyan nyitott kapcsolat lenne, ugye?

-Dehogy! Nem kell féltékenykedned! -vigyorgott macsósan.

-Én...én nem is! -tiltakoztam- Miért, te nem lennél féltéleny, ha más pasikkal lennék? -vágtam vissza.

-Nem! Mert tudom, hogy úgysem tennéd meg! -mondta én meg elővettem a telefonomat és úgy tettem, mintha hívnék valakit.

-Haló Georg, én vagyok! Mi lenne, ha ma este...

-Tedd azt le! -szólt rám idegesen Tom.

-Nem vagy féltékeny! Áá kicsit sem!

-Kacc-kacc! Na de komolyra fordítva...benne vagy?

-Hát...üsse kő! -csókoltam meg vigyorogva.

-Szer...khm...tudod! -nézett a szemembe.

-Tudom! -öleltem meg.

Bementünk és visszafeküdtünk az ágyba.

-Mostmár tényleg jóéjt! -bújtam hozzá.

-Neked is...kicsim!

Szorosan egymáshoz bújva nyomott el minket az álom. Reggel boldogan keltem fel, hisz tudtam, Tom és én már egy pár vagyunk.

-Jó reggelt drágám! -csókolgatta a nyakam Tom.

-Neked is! -öleltem magamhoz- De jó lenne mindig így ébredni!

-megbeszéltük! -csókolt meg hosszasan.

-Várj! -toltam el magamtól- Drágám?

-Ühüm! -bólogatott.

-Cica, édes, kicsim, drágám? -vigyorogtam rá.

-Mindig fel fogod sorolni?

-Nem csak...én még sehogysem hívlak!

-De igen! Mindig azt mondod édes!

-De azt csak azért, mert akkor még utáltalak, vagyis csak próbáltalak és... -megcsókolt, mielőtt a mondat végéhez értem volna.

-Túl sokat beszélsz! -mászott rám.

-Raszta herceg! -nevettem, ő pedig a homlokát ráncolta -Najó, cica!

-Elvagy látom! -feküdt vissza mellém.

-Jaja! Mész tusolni?

-Még lustizok kicsit! -húzta magára a takarót.

-Okés, akkor én megyek! -keltem fel, majd bementem a fürdőbe. Tusolás helyett inkább a kádba engedtem vizet, raktam bele jó sok habfürdőt is. Beszálltam, hátradőlten és élveztem, hogy szétázok. x) 10 per múlva hallottam, hogy valaki benyit.

-Eddig tartott? -mosolyodtam el.

-Hoztam reggelit is, csak azért! Különben még vetkőznöd sem neked kellett volna!

-Mit hoztál? -tereltem, mivel eléggé zavarba hozott.

-Egy kis croisant és forró csokit, nivel tudom, hogy imádod! -mászott be mögém. Egy óráig áztattuk magunkat, utána Toméknak interjú volt betervezve.

-Te nem öltözöl? -ült le mellém az ágyra.

-Most nem megyek...rajzolni van kedvem!

-Mi? Te tudsz? Miket meg nem tudok rólad!

-Művészeti szakra jártam! -nevettem, ő pedig egyre nagyobb szemekkel nézett rám.

-Magdeburgban...van egy nagyon király művészsuli! Miért ben nész oda? Közel van hozzátok, hozzám, tökéletes! -lelkesedett.

-Gondoltam rá, de nem tudom eldönteni, hogy rajz vagy gitár!

-De van még időd dönteni...

-Van!

-Akkor mire visszaérek rajzolj nekem valamit!

-De...

-Semmi de! Rajzolsz nekem és kész! -mosolygott rám ellenállhatatlanul.

-Jó...! Mindegy mit?

-Mindegy! Rád bízom! -csókolt meg, majd tovább öltözött.

Aznap már csak késő délután jöttek vissza. Épp Tomot "üdvözöltem" amikor Kim rontott be rettentő dühösen.

-Mi történt? -száltam le Tomról, akiről szerencsére még csak a póló hiányzott.

-Szakítottunk!

-Te jó ég! Dehát miért?

-Kikezdett a fotós csajjal...láttam őket csókolózni is!...