Hátranéztem megnézni, hogy ki az, bár a hangjából ,ár felismertem. Na 3-at találhattok ki volt... x)

-Tom... -sóhajtottam- Add vissza! -mondtam, de mintha meg sem hallotta volna, olvasta tovább.

-Ezt kiről írtad? -kérdezte a végén.

-Senkiről! -vágtam rá.

-Persze...valakiről, aki nem veszi észre, hogy szereted! Ez volt a lényege, nem? -ült le velem szemben.

-De, de...

-Azt ne mond, hogy én vagyok! -hajolt kicsit közelebb.

-Hát Tom...valamit be kell neked vallanom! -hajoltam én is közelebb és már csak pár centire voltam tőle- Nem minden körülötted forog! -mosolyogtam rá. Beleharaptam az alsóajkába gyengéden, utána visszaültem az eredeti helyemre.

-Kacc-kacc!...De most komolyan! Kiről írtad?

-Mondtam, hogy senkiről, csak kitaláltam! -tértem vissza a kis mesémre.

-És higgyem is el, mi? -jött hirtelen közelebb én meg hátradőltem az ilyedtségtől. Ez persze nem zavarta őt, fölém mászott és a szemembe nézett.

-Miért csinálod mindig ezt? -kérdeztem halkan.

-Mit? -húzta fel a szemöldökét.

-Mindig megcsókolsz és rám mászol! Miért csinálod, ha utálsz? -néztem mélyen a szemébe. Egy pillanatra mintha elbizonytalanodott volna...összezavarodott.

-Én nem...ezt honnan veszed? Én nem utállak! -szállt le rólam és én is felültem.

-Hát a viselkedésedből! Hogy mindig szivatsz stb.!

-Dehát te is szivatsz!

-Igaz, csakhogy te kezdted, emlékszel?

-De nem azért, mert utállak! -rázta a fejét.

-Hát miért? Egyébként emlékeztetnélek a múltkori erkélyes jelenetre, amikor azt mondtad gyűlölsz!

-Te is azt mondtad! -vigyorgott pimaszul.

-Mert teljesen megörjítettél!

-Te is engem! -vetette be a kaján vigyorát, amitől megint padlót fogtam.

-Nem úgy értem! -jöttem zavarba.

-Én igen! -babrálta a piercingjét.

-Ezzel csak terelni akarod a témát! -állapítottam meg.

-És akkor mi van? .jött közelebb.

-Válaszolj! -húzódtam hátrább, és már csak fél méter volt a falig.

-Nem! -mondta és mégközelebb jött.

-Ha megcsókolsz sikítok! -mentem megint hátrébb, de már ott volt a fal.

-Nyugodj meg, nem bántalak! -simogatta meg az arcom és eltüntetett egy rakoncátlan tincset onnan. Közben már egész közel mászott hozzám. Szemben volt velem.

-Tudom, de... -már megint nem tudtam befejezni a csókjától. Kezdem azt hinni, higy csak azért csókolgat, hogy befogjam. x)

Furcsamód most nem vadul csókolt meg mint általában. Ez a csók gyengéd volt, de ugyanakkor szenvedélyes. Most nem azt éreztem, hogy leakar fektetni, ez csak egy csók volt. És élveztem...nagyon is. A gyomromban ezernyi pillangó repdesett és forróság töltötte el egész testem. De tudtam ennek nem lesz jó vége...

Elfordítottam a fejem és így vége lett a csóknak...

-Ez a taktikád? -kérdezte halkan Tom.

-Miről beszélsz? -néztem rá értetlenül.

-Előbb közelengedsz, majd taszítassz! -intézte a szemembe.

-Ez nem igaz! -mondtam, bár igaza volt. Nem igazán vagyok a kapcsolatok híve. Mindig a magam útját járom, nem szeretek másoktól függeni. Én afféle magányos farkas típus vagyok. Nekem szabadság kell!

-Persze hogy nem! -nézett rám amolyan "átlátok rajtad" pillantással.

-Most menj ki...lécci...fáradt vagyok és...

-Mi lenne ha megpróbálnánk? -vágott a szavamba.

-Hogy mi? -dobbant hatalmasat a szivem.

-Nem szereted a kötöttségeket, oké! Én sem igazán! Mi lenne, ha együtt lennénk, de nem járnánk! Amolyan nyitott kapcsolat lenne!

-Úgyérted közben más lányokkal is lennél? -húztam fel a szemöldököm. Ez egyáltalán nem tetszett nekem.

-Te pedig más fiúkkal! -egészítette ki.

-Tehát ugyanott vagyunk, mint most! -ráncoltam a homlokom.

-Nem egészen!

Nem értettem, hogy akkor pontosan most mit akar. Járni velem, de mégsem? Ennek mi értelme van?

-Mi akarsz te tőlem tulajdonképpen? -kérdeztem.

-Maya! -kopogott be David, majd bejött- Beszélhetnénk?

-Persze! -mondtam és kimentem.

Az egyik szobába mentünk be, hogy négyszemközt beszélhessünk.

Úgy láttam Daviden, hogy nem igazán találja a szavakat...