Nem tudom miért, de jobbnak láttam, ha utána megyek és megmagyarázom. Bekopogtam a szobájukba és Bill nyitott ajtót.

-Szia, Tom itt van? -kérdeztem.

-Igen!

-Beszélhetnék vele négyszemközt egy kicsit?

-Persze! -mondta és magunkra hagyott minket.

-Mit akarsz? -állt elém Tom.

-Ami az előbb...

-Hagyd csak, nem érdekelnek a részletek! Legyetek boldogok!

-Nem, mi nem...

-Szereted Gustavot? -kérdezte.

-Igen, de...

-Akkor ne magyarázkodj itt nekem! -nézett rám lenézően.

" Én téged szeretlek, hát vak vagy? Mit tegyek, hogy végre felfigyelj rám? " -ordítottam legbelül.

-De Tom...

-Nem érdekel! Mi is képzeltem...?

-Ezt hogy érted?

-Felejstd el! És most menj el!

-Nem! Nem megyek el míg meg nem hallgatsz! Szeretem Gustavot igen, de csak mint egy barátot...vagy egy bátyát!

-És akkor mit kerestél az ágyában? -emelte fel a hangját.

-Este átmentem hizzá beszélgetni és ott aludtam! Ennyi! De tök' mindegy nem is tudom miért magyarázom ezt neked! Semmi közöd hozzá! -lettem hangosabb én is, majd kifelé indultam.

-Várj! -húzott vissza és hirtelen megcsókolt. Visszacsókoltam, de csak egy kicsit, nem akartam, hogy azt higgye szent a béke.

-Eressz! -taszítottam el, majd kisétáltam onnan végre.

Állati dühös voltam Tomra. Mit képzel magáról, hogy csak úgy megvádol, utána meg megcsókol. Ordítani tudtam volna az idegességtől.

-Szia! -jött szembe velem Kim fülig érő szájjal.

-Szia!

-Valami baj van?

-Mindegy...mi ez a jó kedv? -tereltem a témát inkább.

-Képzeld... -közben behúzott a szobájába- Tegnap este randiztunk Billel, olyan jó volt!

-Naa! -lett egyből jobb kedvem.

-és képzeld...a végén megcsókolt!

-Nem mondod! De örülök! És akkor most jártok? -kíváncsiskodtam.

-Nem...még megismerjük egymást jobban...még pár randi!

-Értem!

-Tegnap...amikor felkisért és megcsókolt...majdnem tovább mentünk...érted...de még túl korai lett volna szerintem!

-És mit szólt hozzá?

-Megértette! Jajj Maya...ő...tökéletes! Olyan édes, érzékeny és a csókja...! -vigyorgott.

-Te szerelmes vagy! -állapítottam meg.

-Az! Apropó szerelem...Tommal mi a helyzet?

-Mi lenne? -értetlenkedtem.

-Ugyan! A vak is látja mi van köztetek! Csak úgy szikrázik a levegő!

Elmeséltem neki a reggeli veszekedésünket.

-Féltékeny! -állapította meg vigyorogva.

-Gondolod?

-Nem! Tudom! Beléd van esve, tuti!

-Dehogy! Akkor nem szivatna, nem cseszne ki velem mindig, nem ordibálna velem!

-És az higy mindig megcsókol?

-Hát...az...az csak...! Biztos csak AZT akarja! Ő ilyen és kész!

Kim mondata bogarat ültetett a fülembe, de valahogy mégsem tudtam hinni neki. Ki van zárva, hogy Tom belém lenne esve. Az teljességgel lehetetlen. Ezek után átmentem a szobámba és felöltöztem.

-Most egy fekete hosszú csőgatyára esett a választásom, hozzá egy fehér ujjatlan trikó, egy ezüst magassarkú szandál és egy csomó kiegészítő. A szememet kihúztam feketével és ezüsttel kb. olyan vastagra, mint Billnek szokott, és egy kis szájfényt kentem a számra. A hajamat most mégjobban begöndörítettem, utána lementem reggelizni. Reggeli után még várt rájuk egy fotózás, úgyhogy odamentünk. " Miért kell ennyi fotózás, e tegnapi nem volt elég? " -dühöngtem belül. Egyik szünetben megkértem Gustavot, hogy amiről tegnap beszéltünk, az maradjon köztünk. Megigérte, hogy egy szót sem szól.

Fotózás után ismét útrakeltünk és Frankfurt fel vettük az irányt. Olyan jó volt Kimre és Billre nézni, édesek voltak együtt. Mindig nevettek, amit magamról nem igazán mondhattam el. Egyedül voltam Tom "régi" szobájában. Gustav, Georg és Tom játszott, David szokásához híven telefonált (még jó, hogy elvileg azért vagyok itt, hogy vele legyek...na mindegy :S). Végülis megértem, hisz fontos a munkája, csak az a gáz, hogy amikor meg rámér, akkor is azzal van elfoglalva, hogy szétszedjen minket Tommal. x)

Bill és Kim pedig elvoltak kettesben...persze nem úgy, nem kell rosszra gondolni. 

Kivettem a gitáromat a tokjából és játszottam rajta kicsit. Aztán fél óra múlva azon kaptam magam, hogy egy papírt szorongatok. Meg van az első dalom! ^^

-Megnézhetem? -kapta ki valaki a kezemből a lapot.