-Kim! Megtudnád menteni az életem? -rontott be estefelé Bill Kim szobájába.

-Persze, mi kell? -jött elő a lány a fürdőből törölközőben, csurom vizesen, mire Billnek a szava is elállt és csak nézte őt.

-Én...én...nekem őőő! -dadogott Bill.

-Mi a baj? -jött zavarba Kim Bill nézésétől.

-Öhm...ja igen! -kapott észbe végre a srác- Szóval tudnál kölcsönadni egy szemcerkát? Az enyémet nem találom és...

-Persze! -mosolyodott el Kim- Ki is fesselek?

-Nem tudom, nem akarok a terhedre lenni...

-Jaj, dehogyis! Tudsz várni fél percet? Csak megtörölközök!

-Igen! -Bill és leült Kim ágyára.

A lány visszament, majd tényleg fél perc múlva kész is volt.

Egy rövidnadrágot vett fel egy trikóval, vállig érő vöröses-barna haját összekötötte, ami még vizes volt, de Bill így is gyönyörűnek találta. Figyelte a mozdulatait, a mosolyra húzódó ajkait, mely csókért kiállt.

-Van estére programod? -bukott ki Nillből, amikor Kim végzett a szemével.

-Nincs! -mosolyodott el a lány.

-Esetleg...lenne kedved velem...tartani? Persze ha nem akarsz...

-Szivesen! -szólt közbe Kim.

-Okés! -vigyorgott Bill- Akkor fél óra múlva a hallban?

-Tökéletes!

-Akkor várlak! Addig is szia! -Bill és kifelé indult.

-Bill! -szólt utána Kim- Ez...randi, ugye? -jött megint zavarba.

-Reméltem! -moslygott a frontember, majd elment.

Kim vigyorogva kezdett el készülödni, nem akart túl kihívó lenni, de túl elegáns sem. Egy bordó egyberészes combközépig érő koktélruhát választott, hozzá illő sminket csinált és cipőt választott. Fél óra múlva pedig már lent is volt.

-Gyönyörű vagy! -csillogtak Bill szemei őszintén.

-Köszönöm! Te is jól nézel ki! -Kim.

-Nos. akkor indulhatunk? -nyújtotta oda a karját Bill, mint egy úriember, Kim pedig mosolyogva karolt belé.

Én addig a szobámban unatkoztam és a tv-t kapcsolgattam, de nem találtam semmi jót. Végül úgy döntöttem átmegyek Gustavhoz beszélgetni.

-Kip-kop! -kopogtam az ajtaján, ő pedig kinyitotta és betessékelt.

-Szia Maya! -moslygott.

-Gondoltam átjövök, ne unatkozz...és én se! -vigyorogtam.

-Oké! -befeküdtünkaz ágyba, én a mellkasára döntöttem a fejem ő meg átkarolt a vállamnál. Úgy néztük a tv-t.

-Na halljam mi nyomaszt! -kapcsolta ki egyszercsak és rámnézett.

-Honnan veszed...

-Meg sem szólalsz, pedig még hullafáradtan is be nem áll a szád!

-Ez nem is igaz! -háborodtam fel, de elmosolyodtam a végét.

-Szóval? -simogatta meg az arcomat.

-Nem tudom...minden!...Tom...én...ez a helyzet! -vallottam be.

-Szereted, igaz?

-Nem tudom! Csak azt tudom, hogy valamikor legszivesebben megölném, de ugyanakkor pedig szeretnék vele lenni! Nem tudom mi van velem...amikor ma láttam, hogy azzal a csajjal...

-Féltékeny voltál?

-Nem tudom! Azt hiszem! De az a legszörnyűbb az egészben, hogy tudom milyen Tom, de annak ellenére...

-Szereted...

-Azt hiszem igen...de ez tiszta agyrém! Pont őt! -bújtam hozzá.

-Nyugodj meg! Lehet, hogy csak valamiféle fellángolás vagy mi!

-Nem tudom! Nem tudom! Nem tudok semmit sem! -nevettem magamon.

-Nyugi kislány, én itt vagyok! Rám számíthatsz! És a barátságomra is!

-Tudom! És köszönöm! Ha lenne bátyám, olyan lenne, mint te!

-Köszi húgi, ez jól esik! -mosolygott rám Gustav.

-Itt alhatok ma? Semmi kedvem egyedül lenni!

-Nyugodtan!

-Köszönöm...bátyus! -adtam neki egy puszit az arcára, becsuktam a szemem és nem sokkal később elnyomott az álom.

Reggel sokáig lustálkodtam és amikor felébredtem Gustav már nem volt mellettem. Nem lepődtem meg, hisz tudtam, hogy koránkelő típus. Megengedtem magamnak még egy kis lustizást, délután úgyis indulnánk tovább a 4. állomásra, Frankfurtba.

-Szia haver, nem láttad Mayát? -kérdezte Tom Gustavot a folyosón.

-De! A szobámban van, de...

-Kösz! -Tom és már el is ment.

Épp nyújtózkodtam, amikor Tom rontott be és döbbenten nézett rám.

-Te meg...?

-Szia! -köszöntem, de igazából még fel sem fogtam, hogy mi van.

Gustav ágyában fekszek egy száll rövidgatyában és trikóban. Tom benyitott és elég furán nézett rám...valószínűleg félreérti a helyzetet, de meg is értem.

-Te mit keresel itt? -nézett rám dühösen.

-Én csak...

Tudod mit? Inkább nem is akarom tudni! -mondta és kiviharzott a szobából, gondolsan becsapva maga után az ajtót.