-Ez nem az... -kezdtem magyarázkodni idegesen.

-...Aminek látszik? -fejezte be helyettem David.

-Én nem...

-Igaza van! Én voltam! Én jöttem be hozzá! -kelt a védelmemre Tom és ezzel megint nagy meglepetést okozott.

-Tom! Kifelé! -szólt rá nagybátyám egyre idegesebben.

-Oké, de ugye nem...

-Azt mondtam kifelé! MOST!

-Oké! Jólvan! Nyugi! -hadarta el gyorsan Tom, mintha attól félne, hogy David felrobban- Megyek! De előbb... -hirtelen közelebb lépett és megcsókolt. Amilyen gyorsan olyan szenvedélyesen, majd villámgyorsan kirohant a szobából. Ezen csak mosolyogni tudtam. Tudtam, hogy David írtó dühös rá és most valószínűleg rám is a mosoly miatt, de nem érdekelt.

-Khm! -nézett rám dühösen David, mire az arcomra fagyott a mosoly, utána kiment, gondolom Tom után.

-Szívás! .dőltem vissza az ágyamba vigyorogva, majd az elmúlt pár perc eseményein gondolkodtam. Mi van Tommal? Lehet, hogy belémszeretett? Nem, az lehetetlen! Mindig csak csesztet.

-Tom, beszélhetnénk? -nyitott be az ikrek szonájába David.

-Persze! -vigyorgott a rasztás.

-Miről van szó? -kérdezte Bill.

-Beszéljük meg higgadtan! -ajánlotta fel David, mire Tom csak bólintott egyet, hogy benne van- Szóval! Mióta van ez köztetek?

-Mi? -kérdezett vissza meglepetten.

-Mi? Rajtakaplak a szobánkban, amint csókolóztok! Mi van köztetek? -David.

-Semmi! -válaszolt egyszerűen a rasztás.

-Ezt hogy érted?

-Az őszitét akarod?

-Ha lehetséges!

-Kívánom őt! Ennyi! Szivatjuk egymást! Utáljuk egymást! Néha megcsókolom! Ennyi! -Tom.

-Tom, ne! -szólt közbe Bill, tudta ez csak olaj a tűzre.

-Ha nem ismernélek téged vagy 1000 éve, most bemosnék neked egyet! De inkább megkérlek téged mégegyszer, HAGYD BÉKÉN MAYÁT! Nem akarom, hogy belédzúgjon, vagy hogy megbántsd! Márpedig mindketten tudjuk, hogy ennek az lenne a vége! Sikerült végre felfognod?

-De David...

-Köszönöm! -mondta és kiment.

-B.azd meg Tom! -mondta Bill- Megértem, hogy szerelmes vagy belé, de...

-Nem Bill! Én nem vagyok szerelmes Mayába! Sosem voltam szerelmes, most sem vagyok az és soha nem is leszek az! -Tom.

-Tök' mindegy! A lényeg, hogy bárkivel, csak Mayával ne csináld ezt!

-Akkor holnaptól Kimmel csinálom! -vigyorgott Tom.

-Őt hagyd békén! -mordult rá Bill.

-Lám-lám! Kettőnk közül nem én vagyok az, aki szerelmes! -mondta, majd kiment az erkélyre elszívni egy cigit.

Az erkélyen álltam és az öngyújtómmal b.aszakodtam éppen. David lement az étterembe, de persze addig egy testőrt állított az ajtónk elé. Nem mintha menni akarnék bárhová is.

-Tessék! -szólt valaki a szomszéd erkélyről és mire odanéztem már egy öngyújtó repült felém, amit el is kaptam.

-Kössz!...

-David eléggé ki volt bukva rám! -mosolygott rám ellenállhatatlanul.

-Igen! -nevettem keserűen- Testőröket is kaptam! -mondtam és tovább szenvedtem, mivel az az öngyújtó sem akart begyulladni- Nem tudja felfogni, hogy már nagy lány vagyok és semmi köze hozzá, hogy mikor, kivel, mit csinálok!

-Majd én! -mondta, majd egy egyszerű ugrással az erkélyemen termett. Kivette a kezemből az öngyújtót és meggyújtotta a cigimet.

-Kössz! Tényleg...mi mit is csinálunk?

-Hogy érted? -húzta fel a szemöldökét.

-Mi van köztünk? -kérdeztem és szívtam egy slukkot a cigimből.

-Semmi! Jól elvagyunk! Miért? Mire számítottál, gyűrűre? -röhögött.

-B.azd meg! -mosolyodtam el halványan, pedig fájt amit mondott.

-Oké! -lépett közelebb és kajánul vigyorgot rám.

-Álmodik a nyomor? -léptem el tőle- Ha élvezni akarsz használd a kezeidet, vagy kérd meg Georgot, hogy segítsen, de rám ne számíts! -röhögtem.

-B.azd meg! -mondta.

-Kössz nem! -néztem rá megjátszva, hogy undorodom tőle.

-Az őrületbe kergetsz! -lépett egyre közelebb.

-Te is! -mondtam.

-Gyűlöllek! -már egész közelre.

-Én is! -néztem rá.

-Akkor jó! -vonta meg a vállát, majd a szemembe nézett, utána pedig felváltva a számra is.

-Akkor jó! -mondtam én is, majd vadul megcsókolt.