Felnéztem Tomra, aki csak mosolyogva nézett rám. Az arcát kapucni és napszemüveg takarta, de még így is szexinek találtam.

-Mit akarsz?

-Vissza kell jönnöd, David is keres és...

-Nemtán elmondtad az igazat? -néztem rá gúnyosan.

-Tök' mindegy! Nem gondoltam, hogy elküld majd! -mondta és leült mellém.

-Azért, mert nem tudsz gondolkodni, ez még nem jutott eszedbe? Jah bocsi, nincs is eszed! -vigyorogtam rá bájosan.

-Visszajössz velem! -tette a kezét az enyémre.

-Menjen vele a hóhér, engem pedig hagyj békén! -vettem el onnan a kezem.

Felhívom Davidet, hogy jöjjön ide! -elővette a telefonját és hátatfrodított nekem- Szia!...Megtaláltam!...Igen...bocsánatot kértem tőle!...A kávézóban! Oké, itt várunk!...Oké, szia! -mikor végzett visszafordult, de addigra már hűlt helyem volt. Felállt és körbenézett, hátha kiszúr és sikerült is neki.

-Elnézést! -állt elé egy pincér- A hölgy azt mondta, ön fizet majd! A szomszéd asztalnál ülő házaspárt is meghívta egy-egy italra!

-Az a kis... -Tom elővette a pénztárcáját és fizetett.

-Köszönjük! -pincér. A rasztás kikerülte és arrafelé nézett, amerre az előbb látott. de már nem voltam ott. Ebben a tömegben alig tudtam haladni, pláne ekkora bőröndökkel.

-Megvagy! -ölelt át hátulról valaki.

-Eressz! -néztem fel rá.

-Na mi az cica? Félsz? -arcán megjelent a szokásos kaján vigyora.

-Nem vagyok a cicád! -eltaszítottam és otthagytam, de megláttam Davidet közeledni, úgyhogy visszafordultam. Valaminek nekiütköztem, pontosabban valakinek...

-Na, mégis kellek neked? -ölelt újra magához a rasztás.

Ez a játék kezd egyre nevetségesebb lenni. Akármit csinálok, Tom karjában kötök ki. Más körülmények között egyáltalán nem bánnám, de most megörjít a közelsége.

-Ha nem engedsz el, azonnal sikítok, hogy itt vagy! Meglátjuk hány fan kerül elő! -mondtam határozottan, de halkan- Nem megyek vissza!

-Maya, lécci! -hallottam Gustav hangját és a hang irányába néztem. A kezem önkéntelenül is lecsúszott Tom mellkasáról a derekára, de őt nem nagyon zavarta, csak ölelt tovább.

-Nem Gustav! Sajnálom, hazamegyek!

-Ne lécci! Kérlek! Figyelj, távol tartjuk tőled Tomot, úgy jó?

Ekkor mégjobban belekapaszkodtam Tomba, de szerencsére a pulcsija miatt ez nem látszott.

Nemsoká David is odaért hozzánk.

-Jó lesz úgy? -kérdezte mégegyszer Gustav.

-...Igen! -mondtam halkan, pedig legszivesebben az ellenkezőjét mondtam volna- De csak miattad! -ezt már hangosabban mondtam és elléptem Tomtól. Őrület mi van most bennem, a szívem csatázik a józan eszemmel és ez kikészít. Igyekszek az eszemre hallgatni, de vannak pillanatok, amikor elgyengülök.

Végül visszamentünk, Gustav és Tom felszállt a turnébuszra, David és én pedig a kocsiba. David bocsánatot kért és én megbocsátottam neki. Rosszul esett, hogy meg sem hallgatott és ezt el is mondat neki, de a nagybátyám és én szeretem. Továbbindultunk és nemsokkal később megálltunk Hamburg egyik legmenőbb szállodájánál.

Bejelentkeztünk, aztán kiderült, hogy Daviddel egy szobában leszünk, természetesen két ágyasban, mert csak így tudták megoldani. Hát szivesen lettem volna valaki mással kettesben, de azt ugyebár nem lehet. Végülis pár napot kibírok Daviddel, aztán úgyis továbbmegyünk. Szóval felmentünk és kicuccoltuk, ami kellhet pár napig, utána lementünk ebédelni. Ebéd után a srácok interjúra mentek, ahová én is mentem. Interjú alatt eléggé unatkoztam, úgyhogy odamentem a sminkeshez, aki most sminkelte ki őket.

-Szia! -köszöntem bizonytalanul.

-Szia! -moslygott- Unatkozol, mi?

-Nagyon! -mosolyodtam el én is- Maya Scott! -nyújtottam neki kezet.

-Kim Rowle! -kezetfogtunk.

-Nem haragszol, ha megkérdem hány éves vagy? Mert olyan fiatalnak nézel ki és...

-Nem, dehogy! 19!

-Váó! És már ilyen ügyes vagy?

-Azért ne túlozz! -jött zavarba.

-Dehogy! Komolyan, fél perc alatt felvarázsoltad Bill sminkjét, pedig ő egy órát szokott görcsölni rajta! Állandós vagy itt? -kérdeztem.

-Nem! Csak ideiglenesen!

-Mi lenne, ha szólnék Davidnek,, hogy vegyen fel hozzánk állandóra?

-Hát...nem is tudom!

-Naa, nem bánod meg! Utazgatunk tök' király városokba és közben azt csinálod, amit szeretsz! És a fizetés sem utolsó! Na mit szólsz, benne vagy? -teljesen fellelkesültem a végére és úgy tűnik meggyőztem.

-Benne! -mosolygott boldogan. Én pedig rohantam Davidhez, aki rögtön bele is egyezett. Hát igen, tudok hatni az emberekre.